“Az óvszer korunk üvegcipellője? Felhúzod, mielőtt megkezdődne a bál. Egész éjjel táncolsz egy ismeretlennel, aztán elhajítod a francba. Mármint az óvszert” – filozofálgatott Marla Singer a Harcosok klubjában a Földet örök mozgásban tartó dologról és ezzel még mindig többet árult el Freud kedvenc témájáról, mint a Pár-baj locsogós 102 perce.
A szex vajon mi? – tette fel hamleti kérdését a hazai poppiac oxigénhiánnyal küszködő bohóca, Pain, de örökérvényű soraiból riadtan menekült a mondanivaló. Amikor Kazinczy-gyűlölő barátunk egy esős délutánon a ’93-as Playboy hátlapjára karcolta mélyenszántó mondatait, fel sem ötlött elméjében, hogy univerzális gondolatai milyen velősen foglalják össze egy tengerentúli mozi alaptézisét.
Négy Barbie és négy Ken ugrik hátast a Los Angeles-i éjszakába. A srácok előbb beköszönnek az idejekorán megduzzadt májuknak, aztán “kell nekem az a szöszi bringa” csatakiáltással célba veszik a közelben sertepetélő miniszoknyákat. A csajszik sem tétlenkednek, bedobnak néhány gyűszű körömlakkot, és a “Kell nekem az a valami, aminek férfi nőtt a végére” jelmondatot zászlójukra tűzve csatlakoznak. A ritka nemek és a könnyű igenek harca.
Most szépen bekukucskálok a fedő alá! – sziszegte Michael Cristofer rendező, mielőtt arcon csapta a 100 fokos gőz. A cselekmény morzsáit az érdektelenség és az unalom éhes verebekként csipegetik fel. Ki, kivel, mikor, honnan, hova, miért, hogyan, összefércelve semmitmondó bölcseletekkel, testnedvbe fúló, obszcén dialógokkal. Mozink rögtön az első kanyarnál irányt tévesztett, mintha a Vörös cipellők erotikus széria kezdene el okoskodni, vagy Staller Ilona aktus előtt Radnótit szavalna: “Nem tudom, másnak e tájék mit jelent” – csakhogy ezzel leplezze gépies tevékenységének sekélyes mivoltát. Kívánom a direktor Úrnak, hogy a kedvező széljárás és a jó szerencse segítse nőre, és találjon végre választ feltett kérdéseire!
Pár-baj – Body shots (1999)
R: Michael Cristofer
Í: David McKenna
Op: Rodrigo Garcia
Z: Mark Isham
Sz: Sean Patrick Flanery, Jerry O’Connell, Amanda Peet
No Comment