Hétköznapi csoda
Amerikai szépség. Kit vagy mit takar a cím? A nővé cseperedés végstádiumába lépő bambiszemű Lolitát, egy 42 éves, hamuszürke átlagpolgár újjászületését vagy csupáncsak egy, a szél által keringőre felkért nejlonzacskót?
És ha ez jelent mindent? Amit lépten-nyomon keresünk, a nap huszonnégy órájában, egy emberöltőnyin át, tudatosan és tudat alatt. Voltaképpen mi is ez? Érzékszerveinkkel felfogható, belélegezhető, áttetsző, láthatatlan, atomnyi csoda, karjainkkal körülfonható, izzó-lüktető hús, vagy pusztán szavak nélküli néma gondolat?
Lester Burnham (Kevin Spacey) egy, a kertvárosban vegetáló középkorú férfiak közül. Élete főműve egy régen szétesett ezredvégi família, kik a gyűlölet és a szánalom sajátos elegyével ajándékozzák meg nap mint nap. Eszik, alszik, munkába jár. Ébren töltött idejének egyetlen örömteli pillanata, a reggeli önkielégítés a zuhany alatt. Fiatalon nem így képzelte el a jövőjét. Egy óvatlan pillanatban letért a tervezett útról, arra azonban nem emlékszik, hol és mikor? Mígnem egy váratlan találkozás kizökkenti a hosszan tartó kómából, és rádöbbenti, hogy létezik élet a halál előtt.
Kevin Spacey színészóriás. Egyesek avégre kapják az Akadémia elismerését, mert annyira mások tudtak lenni, ő azért nyerte el, mert annyira átlagos tudott maradni.
Alan Ball forgatókönyve egy hiperérzékeny emberről árulkodik, ki nyitott szemmel jár az átlagemberek mikrokozmoszában. A színházi világból elcsábított Sam Mendes rendező pedig olvasott a sorok között és kellő alázattal nyúlt a témához. Miközben lelkiismeretes krónikásként meséli el Lester Burnham utolsó évét, reflektorral világít rá keresett válaszunkra. Az Amerikai Szépségre bárki rálelhet. “Az élet szép, a nap süt, kék az ég”típusú szemfelnyitogató alkotások nem új keletűek, azonban csak nagy ritkán ivódik ennyire pórusainkba. Beférkőzik a bőrünk alá, nyugtalanít, kisvártatva hatalmas űrt vélünk felfedezni “pontosan” szerkesztett életvitelünkben. Hozzálátunk önmagunk boncolásához, remegő kézzel helyezzük mikroszkóp alá elhasznált napjaink, félve, hogy esetleg már el is vesztettük azt a valamit.
[…] bármilyen az egyén csak-azért-is attitűdjére építő sztorikkal összevetni, mint mondjuk az Amerikai szépség, tehát ahol a főhős minden követ megmozgat, hogy összerakja szilánkosra vert életének […]