Adalékanyag a moziban

Mindig elrémisztett, ha egy élelmiszer csomagolásán több az E-betű, mint ahány pénztáros néni dolgozik a Tescóban. A bolti éberséghez jó ideje hozzászoktam, múlt csütörtökön a Köntörfalak megtekintésekor viszont megtanultam, most már a filmszínházakban sem árt résen lenni. Itt egy szorgos, műgonddal elkészített kamaradarab, az összjátszótér egy lakásba préselve, és mégis igényes vizuális köntösbe bújtatva, majd levetítik az E-cinema keretében valami középszar projektorral és egyből visszaköszön a Szomszédok látványvilága. A játékidő alatt a folyamatosan villódzó fény mellé időkénti akadozás és némi homályosság is társult.

A DVD megkreálásának (az általam túl sterilnek tartott Blu-Ray-ről nem is beszélve)  pillanatában vált a XXI. századi néző sznobbá. Hirtelen megszaporodott a különböző fórumokon pixelekről vitatkozó, kiadókat becsmérlő rovarszemű szakértők száma, feledve azt a kort, mikor még egy rongyos VHS-re is Szent Grálként tekintettek. Emlékszem, mikor ötödször láttam a Hetediket kópián, az a változat több sebből vérzett, mint Jim Caviezel A passióban, mégsem foglalkoztam vele.

Más idők jártak. A mozigyilkosok: Download és Copy árnyékában, a borsos jegyárak tükrében a kitartó közönség többet érdemel. A paradoxon az, hogy az E-cinema a mozi megmentése céljából született, mondván olcsóbb (pl. laborköltség megtakarítva) és egyszerűbben jutnak el a filmek számos helyre. A technikai lényege, amennyire sikerült megértenem: a filmet nem kópiáról vetítik, hanem egy processzorra feltöltik, amit egy projektorral vászonra lőnek. Nem összekeverendő ugyanakkor a szintén digitális D-cinema vetítéssel.

A tények ugyanakkor makacs dolgok: az egész rendszer premierjén a Delta egy vidéki vetítésén úgy fagyott le, ahogy csak a Windows tud (ilyenkor nincs visszacsévélés, mert a rendszer mire újból feláll, kijött a film DVD-n), a Filmszemlén 30 perc jelvárás után egy Hunky Bluesról kellett lemondania a népeknek, úgy pedig még nem volt előadás, hogy ne dadogjon láthatóan a mozgókép egy-egy alkalommal.

A vetítésről nekem mindig Toto fog eszembe jutni a Cinema Paradisoból, aki megnyalta a filmszalag zselatinos felét a befűzésekor. A haladás olykor jó…Cameronnak is sikerült bizonyítania, hogy a 3D nemcsak vásári humbug, de az E-cinema ebben a formában akkor is csak Mozi – Tesco gazdaságos kiszerelésben.

Hozzászólások

hozzászólás