Eredet – kritika


„Nem bánok semmit”

A záró képkockát követően közel ötszáz ember hallatott egyszerre egy kéjesen morajló „Ó” hangot. Ott abban a pillanatban a mozi megint életre kelt, megmosolyogva és egyben súlytalanná téve a nálam is egyre sűrűbben panel-katarzisra redukált műélvezetet. Már egy hete, hogy részese voltam az élménynek, mégis az Eredet azóta minden nap befurakszik a kávét kísérő csevegésbe, s ez Christopher Nolan rendező tökéletes trükkjének erejét bizonyítja.A premier óta napi ötven kritika kúszik fel a netre. A pozitív visszhangok mellett törvényszerűen megérkeztek a Mindentudás Egyeteme hangvételű kritikák. Egyes szakírók leástak Freudig, kikötöttek a görög mitológiánál, idézgettek az Álmoskönyvből, kétségbeesetten éreztetve magukkal, mennyivel fontosabbak a látott produktumnál. Az álomról ezidáig annyit tanultam, fájdalmas, ha egy bizonyos kor után lemondunk róla, míg a gondolatbevitellel szüleim kísérleteztek nálam, de sikertelenül, mert nem mentem a Pázmány bölcsészkarára.

Nolan nevét a Memento óta bőrünkbe tetováltuk. A sötét lovagnál eltolódott a fókusz Heath Ledger tragédiájára, azonban géniusza jóval korábban megmutatkozott. Finoman kiradírozta azt a vékony választóvonalat, ami a művészi igényességet távol tartotta a tömegszórakoztatástól. Mesterségbeli tudása abban rejlik, hogy amit fejben vizionál, azt pixelről-pixelre vászonra is képes varázsolni. A tíz esztendeje dédelgetett tervek mindig így valósuljanak meg (tavaly James Cameronnál működött)! Lelkes családapaként csúszdáztatja vérprofi gárdáját (nem csak Tarantino tud lecsúszott színészeket előkaparni!) az álmok többszintes játszóterén, és közben elegánsan fityiszt mutat a 3D-nek.

A filmszeretők egyháza nevében, mindenkit arra kérnék: osztozzunk az örömben! Becsüljük meg, hogy végre érkezik egy hollywoodi termék, ami nem egyből a zsebünk kimetszésére utazik, hanem régóta nyugágyban pihenő szürkeállományunkat hívja keringőre. Valószínűsíthetően tízszer annyi kérdést kreálunk, mint ahányra valaha is választ kaphatunk, de ennek ellenére ez minden idők legfantáziadúsabb utazása koponyánkon belülre egy ébren álmodó vezetésével.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ezúttal hajlít, nem csavar
Következő cikk SzuperHősők tere

5 hozzászólás

  1. Avatar
    marlasinner
    2010. július 28. szerda

    én is tapasztaltam azt a jelenséget, amiről írtál.. időről-időre eszembe jut egy-egy képkocka… a csávó irigylésre méltóan zseniális 🙂

  2. Avatar
    2010. július 28. szerda

    Túl nagy a hype, megvárom a dvdripet. Akkorra már úgyis kiderül, hogy ez a király is csak egy rosszul öltözött homlessz, így én úgy örömködhetek, hogy két hét múlva is nyugodtan tükörbe nézhetek. De úgy utálkozhatok is, ha arra van alkalom.

  3. Avatar
    2010. július 28. szerda

    @efes: Annyit azonban elöljáróban mindenképpen leszögeznék: bár sokak úgy elszállnak ettől a filmtől, mint ide a Hősök tere, attól még a világ ugyanolyan szar, még mindig Viktor a király és a sör is drága. Úgyhogy, ez a film sem változtat meg semmi érdemlegeset, ergo, nem zseniális. Úgyhogy, várjon csak a sorára.

  4. Avatar
    JoeRed
    2010. július 28. szerda

    Nem akkarom az elözö kommentet leszolni, de nálam ha megérint egy film és az álmaimba is bekuszik ( ez most nem vicc) akkor az zseniális, és itt ez megtörtént.

  5. Avatar
    boros józsi
    2010. július 31. szombat

    Igen igazatok van-!
    Cheese-vel azóta is erröl beszélünk,és nem elég egyszer megnézni a filmet! Ténleg bevéste magát az agyumkba,és az álmunkba!

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..