Koszorúslányok – kritika


A csajok így vannak vele

Az esküvő közeledtével mindenki meghülyül kicsit. Férjként mondom, nálunk is ez volt, mindenkinél így van – a filmekben meg pláne. Hogy a hollywoodi vígjátékügyi szabálykönyvek szerint miként megy ez a férfiaknál, arról a saját magát feldolgozó, gőzkieresztő farkashorda tud beszámolni a maga ordenáré stílusában, a női, némileg finomabb és sokkal kedvesebb válasz meg most érkezik.

koszoruslanyok1És végül is jó, hogy érkezik, mert egy teljesen felesleges, tornádószerű hányós-fosós jelenetet leszámítva Judd Apatow ismét hozza azt – ezúttal csak producerként –, amiért az utóbbi tíz évben mélyen tudtuk őt tisztelni. A kortárs amerikai vígjátékpápa ismét képes két órát megtölteni szerethető karakterekkel és olyan hölgyekkel, akiket errefelé nem nagyon ismerünk, viszont minimum innentől szeretünk. A kinti mércével mérve közepesen ismert, eddig mellékszerepekben vicceskedő Kristen Wiig nem egy izgalmas nő egyébként, a többiek, például az amerikai Office-ból Ellie Kemper vagy a Szívek szállodája kerekded szakácsnőjét most tapló ösztönlénnyé formáló Melissa McCarthy se fognak minden idők legeredetibb figuráiként bevonulni a mozitörténetbe, de azért csak lehet bennük valami, ha nem néztem a kijárat felé ötpercenként. Ez a valami pedig alighanem a báj, ami egy ilyen, minden közhellyel zsírosan megkent történeten is átüt. Legyen bármilyen unalmas, hogy a legjobb barinők közé beterpeszkedik egy gazdag liba, aki átveszi az irányítást, és szépen kinyitja a rózsaszín függönyökkel keretezett pokol kapuját, a nem menyasszony hősnőből meg kihozza a mindent elcsesző, hiperszerencsétlen balféket.

A Koszorúslányokat az olyan egyszerű, ám tökéletes komikusi időzítéssel előadott jelenetek teszik kellemessé, mint például a repülőn előadott piás közjáték, vagy Wiig bénázása a féklámpával – nem beszélve a kialakuló románcért felelős Chris O’Dowd alakításáról, aki a lehető legkevesebb erőfeszítéssel éri el, hogy a helyi rendőr figurája maradéktalanul szimpatikus legyen. Mondjuk, azt egy kicsit sajnálom, hogy az örömapa csak kevés szerepet, konkrétan azt hiszem két mondatot kapott a filmben, de az a kettő üt rendesen. Akkor tessék figyelni, amikor az eljegyzési partin a kezébe kerül a mikrofon, és senki se akarja megérteni, hogy neki nem viccből van tele a töke az egésszel.7 szék

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ó, azok a csodálatos betűk!
Következő cikk A trailerek nem azok, amiknek látszanak (3.)

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .