Ó, azok a csodálatos betűk!


Van, aki csupán szükséges rosszként éli meg, hogy felcímkézze termékét. A nevesebb rendezők viszont fontos szerepet tulajdonítanak a nyitánynak.  Jóllehet a néző ilyenkor még a pattogatott kukorica minőségét ellenőrzi, vagy az első randis alanyát kóstolgatja, mondván “ez még csak a felirat!” Pedig mennyi ötlet, kellem, báj csempészhető a főcímekbe. Hány meg hány zseniális koponya tesz csodát azzal az apró felütéssel. A James Bond mozik esetében még a mezei mozilátogató is tudja, hogy ezek korántsem elcsacsogható percek ezek, azonban korántsem szükséges hozzá óriási látványorgia vagy trükkarzenál, olykor bőven elég néhány betű. Kyle Cooper Hetedikhez kreált főcíme vagy Woody Allen puritán nyitányai sokunk emlékezetében él.

Saul Bass a szakma nagyágyúja volt:

hatása máig érezhető:

 

A Pánikszoba kezdése egyértelműen Saul ötletének az Észak-északnyugatnak korszerűsítése:

 

Christian Annyas a hétköznapokban maga is főállású designer,  részint munkájából adódóan (bár erősen átsejlik a moziszeretet) létrehozott egy csodálatos oldalt a tipográfia partizánjainak. A filmtörténelem kezdetétől napjainkig játssza az ezerszínű betűkirakóst:

 

 

 

 

 

 

 

Türelmetleneknek és menedzsereknek következzen a néhány hónapja már körutat bejárt míves egyveleg:

 

 

Köszönjük a kreatív elméknek, kik nevén csak átsiklik tekintetünk, mégis kitörölhetetlenül otthagyják ujjlenyomatukat minden filmen!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Filmfolytatások, amik jó, hogy nem készültek el... még!
Következő cikk A csajok így vannak vele

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..