5+5 film J.J. Abrams tudatalattijából


A Super 8 rendezője ezúttal vegytiszta paneleket használ, de Tarantinóhoz hasonlóan igen ügyes kézzel keveri azokat. Abrams sokat beszélt arról, milyen filmek voltak rá hatással gyerekkorában, s ezek miként alakították a filmezésről alkotott elképzeléseit. Ezek közül ötöt vizsgálok most a konkrét áthallások tekintetében, majd újabb öt mozit veszek górcső alá, amelyek pedig nekem jutottak eszembe az ő filmje láttán.

Harmadik típusú találkozások – Francois Truffaut és az alienek vívnak szintetizátorpárbajt Jean-Michel Jarre korai  lemezeinek stílusában, mindezt ámulattal nézi a krumplipüréből is fura hegyet építő Richard Dreyfuss. J.J. Abrams átemelte az önműködővé vált elektromos kütyük felcsigázó momentumait, nem beszélve az azóta toposszá nemesült „a kormány áll az egész mögött” szálig. Ez pl. rögtön egy Steven Spielberg-utánérzés (producerként jegyzi a Super 8-at), és látni fogjuk, nem is az egyetlen.

E.T. – A földönkívüli – Legcukibb másik bolygóbeli ever, akiről Katie Perry még idén is énekel. Aki soha nem sírt az E.T.-n, az most utólag menjen el gyerekpszichológushoz! A Super 8-ban is kamaszok viszik a hátukon a filmet, ők keverednek bajba és igyekeznek a maguk módján meg is oldani a világméretű problémákat, of course. A főszereplő kissrác ráadásul egy az egyben az egykori Elliott, szintén csonka családbeli, szerelmes és biciklivel jár-kel. Illetőleg kisváros, az előbbi kormányemberek, ember-alien barátság a további kulcsszavaink.

A nyolcadik utas: a Halál – Nem tudom, van-e még 2011-ben, aki ezt a félresikerült magyar címet használja, noha ez a hivatalos itthon, szóval az Alienről van szó. Na most a Super 8 nem horror, kicsit sem, a hatás mégis bevallott. Szerintem nem nagy spolier, ha erről beszélünk, végül is bármennyire is a titkolózott ismét Abrams, azért az tudható, hogy valami lényről van itt szó. Ami a közeliknél engem nagyon is emlékeztett Ridley Scott kis szemétládájára. Az Alien esetében egyébként Abrams rendre a fantasztikus make-up-ot emeli ki, mint ami lenyűgözte őt, ez csak azért ütötte meg a fülem, mert az amatőrfilmet forgató kisrácok közül a központi karakterünk a stáb sminkese. Mégis ki a fene tesz meg főszereplőnek egy sminkest?

A valami – Leánykori nevén A dolog. John Carpenter munkái Spielbergéi mellett a legbefolyásosabb ihletői J.J. Abramsnek. Imádja, ahogy egy ismeretlen, feltehetően természetfeletti, de mindenképp félelmetes lény szállja meg egy félig-meddig izolált közösség tagjait, akik aztán elkezdenek fogyatkozni. És ráadásul ezek mindig ilyen nyúlós-nyálas undorító fenevadak, pfujj.  Vörös Adél kollegina említi meg vonatkozó írásában a mostani VOX-ban, hogy Spielberg is előszeretettel mutatta a hamarosan áldozattá váló szerencsétlenek arcát, amint megpillantják a fenevadat, ám a néző még nem. Mi csak azt, ahogy a csávó/csaj fejét elönti a páni félelem és kitör belőle a sikoly. Ilyen tényleg van pár a Super 8-ban is.

A cápa – „A közönség fantáziája mindig sokkal erőteljesebb hatású, mint amit az alkotó megjelenít a vásznon”-vallja a Lost „kreátora”, értve ez alatt, hogy A cápában is viszonylag keveset látjuk magát az fűrészfogú porcos halat. Sejtelmes előjáték, ijedt van-itt-valami? feeling, majd a hirtelen mozdulatokat végző kamera előtt kiabálások közepette eltűnik az áldozat. Az aktuális idegen lény kifejezetten későn mutatja meg magát ezúttal is. Elég kevesen képesek arra, hogy még így is fenntartsák a feszültséget – sőt így tartják fenn igazán!

+5, amelyek egy részét Abrams talán nem is látta soha, ám ugyanazokat a toposzokat használják, amelyeket ő is

X-akták – Írtam, hogy a „Goverment knows everything”-féle, az USA kormányát és annak eszközeként a hadsereget belekeverő összeeskövés-elmélet is kedvelt toposza az idegen lények Földre érkezését körbejáró sztoriknak. Na most az X-akták alkotói, ha belegondolunk, konkrétan erre húzták fel az egész sorozatot. Nem ők az elsők, nem az utolsók, de talán mégis az egyik leghangsúlyosabbak azzal, hogy Mulder ügynök FBI-soként belülről kaparja a titkok kamrájának falát.

Cloverfield – Ezt speciel biztos látta, mert ő csinálta, producerként. Szintén a házivideózás mint tevékenység a kiindulópontja, nyilván a különböző matéria végett más-más képi sajátosságokkal. Hasonlóan a titkolózásra építette fel marketingjét a New Yorkot megtámadó szörny filmjének esetében, mint most, mindkétszer be is jött. Sokáig a Cloverfield rajongói azt is hitték, hogy a Super 8 lesz a film régóta várt folytatása, méghozzá prequel formában. De nem így lett, ráadásul a Cloverfield szigorú home-video jellegével szemben a Super 8 egy a hatásvadász zenét, a CGI-t és egyéb mainstream eszközöket kíválóan alkalmazó, vérbeli popcornmozi.

Valahol Európában – Coming-of-age történetet tucatszámra lehetne citálni, hiszen végeláthatatlan a sora az olyan kalandfilmeknek, amelyekben kamaszgyerekek vesznek részt, ennek megfelelően sokat kiabálnak, nyúlnak az asztmagyógyszerük után és gyűrnek le olyan akadályokat, amelyekről addig csak a képregényekben találkoztak. Az első Tom Sawyer– vagy A legyek ura-adaptációktól kezdve akár még a Kipurcant a bébicsősz…-t is érintve A híd Terabithia földjére-ig vezet az út. Nem tudok választani, hazafiasságból legyen mondjuk a Radványi-klasszikus.

Becstelen brigantyk – Azért jutott eszembe a Becstelen brigantyk, illetve talán itt valamelyik másik Tarantino-film is szerepelhetne, mert hozzá hasonlóan Abrams is „posztmodernkedik”. Vagyis átemel ezt-azt, innen-onnan, hol motívumokat (lásd a fenti listát), hol a neveket, hol épp a korszak jellegzetességeit hangsúlyozza-parodizálja; speciel ez utóbbit a zeneválasztással lehet könnyen és hatásosan elérni, QT-hez hasonlóan ő is így tesz. Nem mondom, hogy ugyanazon a színvonalon, mert kedvenc grindhouse-rajongónk azért etalon ebben műfajban, de a szándék látható.

Az élőhalottak éjszakája – Maga Abrams az 1982-es The Slumber Party Massacre-t emelte ki a slasherek sorából, nekem a zombi-tematika miatt inkább olyanok jutottak eszembe, ahol tényleg élőhalottak másznak elő a földből. Félreértések elkerülése végett a zombimozi egy film a filmben, vagyis a főszereplő srácok által super 8-asukkal készített amatőrfilm, amelynek forgatása közben a háttérben egyszercsak kisiklik egy vonat. És amelynek központi helyszíne egy „Romero művek” nevű vegyiüzem 🙂

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 2 évesen...
Következő cikk Amélie és Émilie - Mosás, vágás, ámítás

3 hozzászólás

  1. Avatar
    2011. június 16. csütörtök

    Én még nyolcadik utasnak mondom az alient, sőt, néha kifejezetten le is “nyolcadik utas a benzinkutas”-ozom. Én már öreg vagyok, így még moziban láttam a Nyolcadik utast, ami nyolcadik utas volt, és nem alien, valamint még hallottam a Sikátor, illetve Csokonai Vitéz Műhely zenekarokat, élőben. 🙂

  2. Avatar
    2011. június 17. péntek

    engem ellenben nem engedtek be a nyolcadik utasra az újpesti Alkotmány moziban, mert gyerek voltam, így csak egy képregényen keresztül ismertem, aminek az egyik fele ez volt, a másik a terminátor :-)))

  3. 2011. október 5. szerda

    […] megrendezte az ET 2-t. A filmről nagyjából ugyanazt gondolom, amit Hanula kolléga írt róla itt és itt, úgyhogy ezt nem is passzíroznám tovább. Talán annyit tennék még ezekhez hozzá, […]

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..