2 évesen…


…a gyerek még mások viselkedését utánozza. Egyre jobban tudatába kerül, hogy ő nem ugyanaz mint a másik. Elkezd színek és formák szerint szortírozni. Megismétel szavakat, amiket beszélgetésekben hall. Egyedül jár, labdába rúg. egyik kezét gyakrabban kezdi használni mint a másikat.”

Valahol itt tartunk most. Tavaly még óvatos duhajként nem ünnepeltünk, idén meg majdnem elfelejtettük. 24 hónap alatt több Oscart is nyerhet az ember, de olykor megelégszik pusztán a létezés örömével. Hanula Zsolti barátom 2009 májusában azzal az ötlettel állt elő, indítsunk egy filmes blogot. Mivel a húrelmélettel elakadtunk, a rákkutatáshoz pedig jóval több pénz kellett volna, meg aztán az elmúlt esztendőket amúgy is a mozi sötétjében töltöttük, nem tűnt vakmerő vállalkozásnak. Egy sosem volt bestseller nevét továbbörökítve, kezdetét vette egy szélesvásznú kaland…

Megkezdődött a vég nélküli harc az olvasókért. A hiúságtól vezérelt blogger olykor az index kegyére játszott. Madonna hozta először a 15 másodpercnyi hírnevet, George Lucas gyermeke még nekünk is fialt. Peregtek a kockák, megzaboláztuk Bélát, lebuktattuk Tarantinót, fülön csíptük a a filmszakmában bujkáló politikusainkat.

Jackó, Leslie Nielsen, Sidney Lumet és megannyi szív közeli embert megsirattunk, és ünnepeltünk, téptük a naptár lapjait. Próbáltunk adni akkor is, mikor még állásunk sem volt. A valósághoz nekünk állandóan szólt a háttérzene, jóllehet Dave Gahan le sem lassított a hetedik sor előtt. Yann Tiersen zsenije előtt tisztelegtünk, míg Lady GaGa -t felboncoltuk.

A könyvektől sem féltünk, bátran kinyitottuk. Írtunk magunkról, névtelenekről.

A labda nálunk volt, de a válogatottnak hiába súgtunk, nem átallottunk Szepesi Gyuri bácsi szellemétől vezérelve meccset közvetíteni.

Követtük az eseményeket, és kutattuk mindennek az eredetét.

A mecénásokat ügyesen elkerülve, szüntelenül pályáztunk:

A nap mikor rájöttünk, hogy a királyi palást nem melegít a sztálingrádi fagyban…

 

A szívünkre hallgattunk, de fülünket is használtuk…

 

Miközben aggódtunk a Földért, bőszen védtük a filmeket…

 

Időközben a hármas kamra is megtelt vízzel, Gellért és Feri ennek ellenére hangszert ragadtak, és velünk játszottak tovább.

Próbáltunk nevetve túlélni, a hétköznapokat színezni, és köszönjük hogy ebben Ti is rengeteget segítettetek (Anna, Anyu, Ági, Alíz, Edina, Eszter, Timi, Ritosz, Orsi, Vanda, Zsuzsi, Feri, Efes, Bandi, Miki, Csabi, András, Imi, Balu, Bazsi, Roberto, Ádám, Bálint, Balu,Manó,  Sanyi, Krisz, Peti, Saint, Toto, Dini, Roland, Jóska, Skip, Gergő, Pusi, Jani, Bubó, Zoli, Dani…

aki kimaradt az véletlenül, nyugodtan küldje el kommentben!)!

Amit eddig képviseltünk, ahhoz a jövőben is ragaszkodunk!

Maradunk tisztelettel:

A hetedik sor csapata

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk KAFF 2011 - Válogatás a Daazo.com oldalán
Következő cikk 5+5 film J.J. Abrams tudatalattijából

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..