A Toy Story megjelenése pillanatában váltam a Pixar Egyház felszentelt hívőjévé. Az esztendők csak erősítették hitem, és amikor öt éve arról hallottam, hogy egy beszélő autós sztorin dolgoznak, biztosan tudtam, ebből nem a Thomas a gőzmozdony négykerekű mellékvágánya lesz.
Villám McQueen Kipufogófürdőben folytatott útkeresése annyi bájjal, ötlettel bírt, kijárt érte a kritikai fényezés, ám a mese kereksége miatt közel sem éreztem szükségét egy újabb karosszéria koptató résznek. Mint minden folytatás ez is a még több, grandiózusabb jelszavakat hímezte a startzászlóra, így abroncsos hőseink a poros kisvárosból rögtön egy interkontinentális autóversenyre robognak. A versenyszellem és a lökhárítók közötti koccanások mellett a történet motorját egy James Bond szeleppel is megtoldották, a fényszórókat pedig a csálé fogú vontatóra irányították.
Az „Autó az egész világ, és autó benne minden ember.” gondolatiság gazdag humor üzemanyagot szolgáltatott anno, pláne, hogy a karakterek a gyártó országnak megfelelően kipufogtak egymással, de ezek az extrák a Verdák 2.-nél sajnos visszájára fordultak. 
2012-ben pedig berepülnek a Repcsik, főszerepben egy tériszonyos göbzivel, és ezzel sajnos kijelenthető, hogy a Pixar leszállt a Földre, rákanyarodva az anyagiasság végtelen sztrádájára.




No Comment