A majmok bolygója: Lázadás


Majmok bolygója: Lázadás

Sokan előre féltették ezt a filmet, mert hát tényleg minek lehúzni róla még egy bőrt, már talán Tim Burtonnek sem feltétlen kellett volna megtennie. A szkeptikusokat ráadásul nem hogy nem vigasztalta, hogy rebootról és nem remake-ről van szó, hanem inkább erősítette a kételyt, mondván előzmény aztán meg pláne minek A majmok bolygójához. Én azért bizakodtam, mert szerintem teljesen mindegy, hogy milyen alibit rángatunk elő a paplanhuzatból, csak hogy filmet készíthessünk, ha az megáll a lábán és szórakoztat. Az még csak nem is igen került szóba, hogy amúgy volt már ennek előzménye, az egyik sokadik tök kínos folytatás egyikében Caesar szülei visszarepültek az időben, a majomparádé kezdetéig, és a történetfolyamot onnan erőszakolták tovább a hetvenes években. Persze ott valamelyest azért másként zajlott le az egész rabszolgafelkelés.

Most sem mondom azt, hogy a Lázadás alcímre hallgató reboot eszméletlen sokat adna hozzá az egészhez vagy hogy önmagában is egy intelligens dráma, sci-fi vagy akármi lenne. De srácok, nem kell mindig kaviár. Ebben a filmben olyan CGI-al megtámogatott majomszereplők rohangálnak, hogy a közönség huhog örömében.

James Franco alakítja a jólelkű és elszánt kutatót, aki leginkább apja Arzheimer-kórtól való szenvedése motivál, hogy felfedezze annak ellenszerét. Innen picit dadog a sztori, vagy mondjuk inkább úgy, nem időzik el azon, hogy sziklaszilárd logikai láncra fűzze fel a miérteket, lényeg a lényeg, hogy a majomkísérletek szerint a csudakoktél fejleszti az IQ-t, valamelyes gyorsabban, mint az evolúció. Franco mellé betettek egy nőt is, csak dísznek persze, meg olvastam, többen számon kérnek egy sor további hézagot a storytelling frontján; én nem bánom, ha közönség igényes, de szerintem ez esetben mindez tök mindegy. Mert amikor a majmok nekiállnak üvölteni, összeszarom magam, ha közelit mutatnak a gondolkodó Caesarról, a szám tátva marad, hogy technikailag ezt mégis hogyan oldották meg, az utolsó félóra pedig olyan tömény akció, hogy még a műfaj iránt különösebben nem rajongó néző (én) is tapsikol a gyönyörűségtől.

Persze, hogy ki lehetett volna találni hasonlót mondjuk zebrákkal, akik nukleáris fegyverhez jutnak, akkor nincs jól csengő cím, mínusz ikszszázezer néző. És igen, lehet, hogy ez a siker, isten ne adja, de felbátorítja a stúdiót, hogy még hat epizódot leforgasson, egyre kínosabb színvonalúakat, nem tudhatjuk. De most ez van, és per pillanat elég könnyű szeretni.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Naiv Anikó jelenti (6.)
Következő cikk Szívatnak anyám, stop

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..