One Woman Show


A Vaslady

A hülyeség legtökéletesebb mókuskerekét mindig az emberek ácsolják: emberek tömege megválaszt egy embert, ki dönt az őt megválasztóknál is nagyobb embertömegekről, majd idővel  ezt az embert a tömegek megbuktatják, hogy válasszanak helyette egy másik embert, aztán még később követi arról az emberről készülő film, amit tömegek néznek meg.

Margaret Thatcher cseresznyepaprika-füzért vásárol a Nagycsarnokban, valamiért ez a híradás felidézhető maradt 1984-ből, pedig akkortájt kezdtem csak írni tanulni. A cím hallatán a ma legsűrűbben moziba járó korosztály a Vasember feminin verzióját feltételezheti, bár nem vagyok naprakész, hogy a jelenleg használatos honi történelemkönyv hány sort szentel az Egyesült Királyság 71., történetesen egyetlen női miniszterelnökének. Talán emiatt a tény miatt is ültettek végül egy hölgyet a rendezőzi székbe, és Phyllida Lloyd megközelítésénél ez fontos szempont maradt. A szatócsboltos lánya, ki a mosogatásra és gyerekpesztrálásra elrendelt gyengébb nem táborából vágott neki, és Nagy-Britannia vezetői posztjáig meg sem állt. Egy politikai karrier bemutatása mindig kényes feladat, különösen ha még élő személyről szól a történet, ennek megfelelően nem meglepő a konkrét állásfoglalások teljes hiánya. A múlt egy idős hölgy egyre zavarosabb elméjének diafilmvetítései, kulcsmomentumok egy nemzet és a privát életéből felületes kíváncsisággal kezelve. Tény, hogy a nézőt sem a Falkland-szigetei háború konkrét elbírálása érdekli, ugyanakkor például a nej-anya szerepkör bemutatásában nem ártott volna némi érzelmi mélységet csempészni.

Viszont hibái ellenére is abszolút néznivaló és korántsem unalmas mozi a Vaslady. Ez elsősorban a hibátlanul Margaret Thatcherré transzformálódó Meryl Streep érdeme. Picit könnyed kézlegyintéssel intézzük el, hiszen Meryl mindig jó, végtére is tizenhetedszer jelölik a legáhítottabb díjra. Azért gondoljunk bele, amikor Michael Phelps a nyolcadik aranyát nyerte Pekingben, ahhoz is kellett úsznia! Napjaink legjobb színésznője mindent bevet, hol hajlott háttal, hol egyenes derékkal, olykor motyogva, fejhangon szónokolva, a hibátlan smink alól színes érzelmi skálát megvillantva az utolsó percig magára vonja tekintetünk. Igazságtalan lenne a férjet játszó Jim Broadbent finom alakítása felett elsiklani, hiszen kiváló a sírig kitartó társ szerepében. A két jelölést valószínű szoborra váltja, folytatva A királynő és A király beszéde sikersorozatát, s nem lepődnék meg, ha hamarosan egy Churchill vagy egy önálló Blair biopic készülne.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Final Cut az egész világ
Következő cikk Szakdolgozat: jeles

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..