Az ördög Pradát visel 2. (The Devil Wears Prada 2), rendezte: David Frankel, szereplők: Meryl Streep, Anne Hathaway, Emily Blunt, Stanley Tucci, amerikai vígjáték, 120 perc, 2026., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Haute couture folytatás?
20 év telt el azóta, hogy Andy Sachs kilépett a Runway-nak is otthont adó irodaház ajtaján, hogy új életet kezdjen, de most újra kinyílik számára ez az ajtó. A vezető divatmagazin ugyanis nagy bajban van és valakik valamiért „ott fent” úgy gondolták, ezen csak ő segíthet. Ehhez persze Miranda Priestly-nek is lesz néhány keresetlen szava. Az ördög Pradát visel 2. ugyan nem váltja meg a világot, de azt bátran kijelenthetjük, hogy nem divatból készült el.
Amióta írással foglalkozom, vagyis az elmúlt 15 évben, három nyomtatott újságot húztak ki alólam, kettő több évtized után szűnt meg, egy pedig online formában létezik tovább. Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor először olvastam magam nyomtatásban. Kezembe vettem az újságot, belelapoztam, éreztem a papír illatát és az egyik írás alatt ott állt a nevem. Aztán eltelt pár év, túl voltam már jó néhány kritikán, ajánlón és beszámolón, amikor jött az email, hogy kösz, de ne küldj több cikket.
Huszonévvel ezelőtt egy lelkes fiatal nő a világ talán legismertebb divatmagazinjának nagyhatalmú főszerkesztője alatt dolgozott, majd az itt szerzett élményeit megírta könyv formájában. A könyv hatalmas siker lett, a sztorira a filmipar még a megjelenése előtt lecsapott, de az ördögnek titulált főszerkesztő beazonosítása olyannyira nem jelentett gondot, hogy a jogi hercehurcák elkerülése érdekében a forgatókönyvírók inkább tovább finomítottak rajta.
Az ördög Pradát visel anyagi és kritikai siker lett, a szerző meg is írta könyvének folytatását, de a szereplőgárda akkoriban nem tanúsított különösebb érdeklődést iránta. Néhány évvel ezelőtt újból felmerült a folytatás ötlete az eredeti színészekkel, melyet a mozinézők annyira vártak, hogy az első elkészült előzetes az elmúlt másfél évtized rekordere lett. Húsz év nagy idő, az már egy teljes generáció, az akkori nézőkből szülők, nagyszülők lettek.
A folytatásban sötét fellegek gyülekeznek a Runway felett. A nyomtatott magazinok iránt jelentősen csökken az érdeklődés, de a kirobbanó „gyerekmunkás” botrány sem kedvez a megítélésüknek. A lapnak sűrű elnézések közepette kell újra gondolnia magát a social média (és az influenszerek) uralta világban, az egészen addig az előléptetésére váró Miranda Priestly (Meryl Streep) pedig lassan eljátszhat a kényszernyugdíjazás gondolatával.
Andrea Sachs (Anne Hathaway), az egykori asszisztens azóta is újságírással foglalkozik és éppen egy rangos szakmai díjat vesz át, amikor SMS-t kap, hogy őt és kollégáit kirúgták. A Runwayt is birtokló cégbirodalom tulajdonosai vérfrissítést akarnak és mit ad isten, választásuk Andy-re esik, aki első munkanapján nagy vihart kavar, ugyanis a frissen kinevezett rovatvezető személyéről elfelejtik Mirandát értesíteni.
Emily Charlton (Emily Blunt) azóta egy nagy divatcégnél első ember és bár Andy a Runway-tól való 20 évvel ezelőtti távozásakor elég gáláns volt vele, azóta nem keresték egymást. Nigel Kipling (Stanley Tucci) azóta is a cégnél dolgozik és arra vár, hogy Miranada végre valahára értékelje azt, amit a Runway-ért tett az elmúlt évtizedekben. Új szereplőként tűnik fel néhány új barát és munkatárs, a riportalanyok ’Szent Grálja”, az interjút évek óta nem adó dúsgazdag filantróp Sasha Barnes (Lucy Liu), Sasha ex-férje, a fiatalon sokat csúfolt, szintén dúsgazdag Benji Barnes (Justin Theroux), Miranda új férje, a zenész Stuart (Kenneth Branagh), valamint a Runway-t is tulajdonló cég örököse, Jay Ravitz (B. J. Novak).
A legfontosabb kérdés persze az, hogy mit kezd egymással Andy és Miranda, képesek lesznek-e félretenni minden régi sérelmüket a Runway megmentése érdekében. A kavarás persze itt is megy, irigy és becsvágyó emberekből továbbra sincs hiány, de az egész legalább vicces és képes azon nevetni, mivé vált a világ, na meg mennyivel öregebbek lettünk. A folytatás erősen épít az első részre, tele van utalásokkal, így annak felidézése, megnézése nélkül önmagában tulajdonképpen érthetetlen és élvezhetetlen.
A film kevés meglepetéssel szolgál, hiszen már az elején ugyanazt a célt jelöli ki Andynek és Mirandának, amihez jobban meg kell ismerniük és érteniük egymást. A divat és az újságírás iránti közös szenvedélyük vajon segít elsimítani a dolgokat és a többiek fölé emeli őket? Mielőtt bárki elkezdene ezen agyalni, vígjátékról van szó. Blunt és Hathaway időközben Hollywood elismert és sokat foglalkoztatott szereplői lettek, akik versengés helyett megosztják egymással és Streeppel a filmvásznat, melyek egyértelmű nyertese a néző.
Akárcsak annak idején a Szex és New York, az első rész bevezetett minket a divat világába és a legújabb trendekről rendszeresen beszámoló, vezető magazinok szerkesztőségének életébe, a csillogáson túlmutató öldöklő harcba, ami némileg tompította a néző ámulatát és/vagy irigységét a pompa, a végtelen partik és fogadások, valamint a drága holmik iránt. A folytatás ugyanezt viszi tovább, reflektálva a divat és a médiafogyasztási szokások változásaira, de az újonnan belépő karakterek is a ma emberét képviselik minden téren.
Természetesen a 20 évvel ezelőtti világ a filmkészítés terén sem jön már vissza, egy mai vígjáték össze sem hasonlítható a régebbiekkel, nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, csak más. Az ördög Pradát visel 2. csak annyival lett rohanóbb és felszínesebb, amennyivel a bennünket körülvevő világ és az abban megszülető tettek, érzések, gondolatok és tartalmak. Ennek a folytatásnak igenis helye van, megérte rá várni, ugyanúgy tét nélküli és szerethető minden hibájával és tökéletlenségével együtt, mint az első rész.
