Rendhagyó módon az aktuális premierek közül két főszereplőt kértünk meg, hogy mondják el véleményüket egy harmadikról. Az alábbiakban a Veszélyes vágy főhősei, azaz Sigmund Freud és Carl Gustav Jung analizálják ki az új Hófehérke-adaptációt, a Tükröm, tükröm című filmet.
Freud: Kedves barátom, nagy örömömre szolgál, hogy az alábbi esetet együtt vizsgálhatjuk meg.
Jung: Részemről a megtiszteltetés, professzor úr.
Freud: Fogjunk is hozzá! Először is talán röviden tekintsük át, miért nyúlnak a jelenkor filmesei olyan időtlen témákhoz, mint ezek a Grimm-mesék…
Jung: Itt rögtön vitába is szállnék Önnel, drága professzor úr, hiszen ma már a felvilágosult polgárság előtt közismert, hogy megannyi mesés elbeszélés, így köztük a Hófehérke-monda is, valójában jóval megelőzik a Grimm-testvérek munkásságát. Ők tulajdonképpen csak összegyűjtöttek, s jóllehet aztán a maguk ízlése szerint átformálták ezeket a történeteket.
Freud: Fiatal barátom, ez önmagában alig mond ellent mindannak, amit én képviselek. Sőt ami azt illeti, csak alátámasztja álláspontomat. Elméletem szerint ugyanis a kollektív emberi pszichében élnek bizonyos szimbólumok, amelyek ugyanúgy jelennek meg egy 18. századi német nyelvész vagy egy kortárs indiai filmrendező fejében, miként évezredekkel ezelőtt akár a kelta barbárok álmaiban, vagyis a Grimm-testvérek teljesen magától értetődőden adoptálták, oh pardon, ez egy elszólás volt, tehát adaptálták Hófehérkét, annak a kultúránkban való továbböröklődése pedig azóta is törvényszerű.
Jung: Így van, bocsásson meg, már azt hittem, mi ketten másképp látunk dolgokat, de megnyugtat, hogy erről nincs és nem is lesz szó reményeim szerint. Érdemes ugyanakkor néhány szóval megemlítenünk a Tükröm, tükröm alkotóját, Tarsem Singh rendezőt, akinek a keleti miszticizmushoz való ragaszkodása remekül párosul kivételes adottságaival, már ami a látványvilág megteremtését illeti.
Freud: Vizuálisan Singh valóban páratlan, ám ő sem tudja levetkezni magáról azt a szocializációs közeget, ahonnan érkezett. Az indiai kultúrkörre oly jellemzően Singh elvész a csicsás részletekben, a kompjúter-masinákkal eszkábált trükkökben és modern színházi díszletekben, ugyanakkor mint Bollywood rendezői általában, ő is adós marad a tartalmas történetmeséléssel.
Jung: Bollywood konkrétan meg is jelenik a Tükröm, tükrömben…
Freud: Igen, de ne szaladjunk ennyire előre. Ennél ugyanis sokkal izgalmasabb, hogy az alkotó miféle tudattalanban rejlő problémákat igyekszik felszínre hozni ezekkel a nőalakokkal, miközben maguk a karakterek is megannyi elfojtással küszködnek.
Jung: Ha jól sejtem, professzor úr, itt elsősorban Hófehérkének az ő Elektra-komplexusára próbál célozni…
Freud: Ön remek tanítvány, kedves barátom! Valóban, Hófehérke alapvető problémája, hogy egész életében apja után vágyakozik, ennek a vágynak feldolgozása azonban részben erkölcsi neveltetése, részben azon egyszerű oknál fogva, hogy a gonosz mostoha eltűntette a papát az ismert föld színéről, meglehetősen problematikus.
Jung: A lány így szexualitását a zsidó-keresztény erkölcsöknek sokkal inkább megfelelő módon egy potens és fiatal férfiember személyére projektálja rá.
Freud: Így van, ő lesz a herceg, akire azonban a gonosz mostoha is kiveti pókhálóját. És itt érzem én a film igazi mondanivalóját, hiszen a Tükröm, tükröm valódi főhőse talán épp a Julia Roberts alakította gonosz mostoha. Ha megfigyeli, kedves barátom, az ő figurája jóval izgalmasabb, mint a kis bakfisé. A mostoha a tükörrel való társalgásában az Ego, vagyis az Én vitázik a Szuperegóval, vagyis a Felettes énnel.
Jung: Ez érdekes…
Freud: Napnál is világosabb, hogy a megfoghatatlan, mégis valami csoda folytán, mi persze már tudjuk, hogy nincs itt semmi csoda, színtiszta tudomány az egész, tehát hogy ez a tükörkép magabiztosan, szinte kioktatóan oszt utasításokat a frusztrált mostohának, aki bár azt hiszi, cselekedeteit önnön döntései határozzák meg, erről szó sincs. Emlékezzen arra, ahogy a tükörkép óriás marionett bábúkat küld a törpék ellen…
Jung: Az egy remekül megkomponált jelenet! Igazi Singh-ra jellemző mestermű!
Freud: Valóban, de ennél is izgalmasabb, hogy mit jelképez! A Felettes én szinte dróton rángatja a tudatos ént!
Jung: Most jut eszembe, hogy Singh már első filmjében, A sejtben is egyfajta tudattalanba való utazást vitt vászonra. Ráadásul az azóta korrekt MILF-fé avanzsált Jennifer Lopez sem lóg ki az elméletünkből.
Freud: Látja, látja…
Jung: Engem az továbbra sem hagy nyugodni, professzor úr, hogy miféle frusztrációk gyötrik Julia Roberts karakterét, aki ugye szinte tébolyultan üldöz egy szépség-ideát, még az emberöléstől sem riad vissza.
Freud: Ez a felgyorsult és kicsit meg is bolondult modern polgári élet velejárója, sajnos. Az egyén egy általánosnak vélt, ám valójában csak a média által sulykolt szépségideát nevez meg követendőnek, továbbmegyek: egyedüliként elfogadhatónak. Az emberek, s főleg a fehérnépek pedig a női magazinok talmi „tükörképét” akarják látni saját porhüvelyük helyén. Ez mérhetetlen módon csonkolja az önképüket. De erről többet sajnos nem tudok önnek mondani, kedves barátom, hiszen az én időmben még a televíziót sem találták fel.
Jung: Arról azonban még talán emlékezzünk meg, hogy ha a gonosz mostoha, ahogy ön nevezte, a „tudatos én”, s vele szemben a tükörkép a „felettes én”, akkor hol jelenik meg az a bizonyos „ösztön-én”?
Freud: Természetesen Hófehérke maga az ösztön-én, az ő minden apakomplexusával, az ősi természetességhez való vonzódásával, és hadd ne mondjam, de a dzsungelnyi szemöldökével együtt. S hogy a szerepek még inkább összegabalyodjanak, a hét törpe pedig épp az Ödipusz-komplexusukat éli meg Hófehérke beköltözésével…
Jung: Már ne vegye zokon, professzor úr, de mintha Önnek tényleg mindenről az jutna eszébe…
Freud: Mert ez a két vezérelve az emberiségnek, a halál és a szexualitás. A törpék mint a kis gyermek szimbólumai bár elsőre morgolódnak, de vágynak arra a biztonságra, kiszolgálásra és bizony szexuális kényeztetésre is, amit a Hófehérke kínálta anya-figura jelenít meg.
Jung: Most már aztán tényleg elég legyen, professzor úr! Kezd olyan érzésem lenni, mintha egy Fliegauf-filmről beszélnénk.
Freud: Vegyél vissza az arcodból, Gustav! Ezerszer megmondtam, hogy nem tűrök ellentmondást. A törpék igenis meg akarják dugni Hófehérkét, ezért is születhettek olyan remek pornófeldolgozások a történetből.
Jung: Maga beteg ember, Freud, magát kéne kezelni, nem hogy maga osszon tanácsokat más szerencsétleneknek!
Freud: Fáj az igazság, kis köcsög? Csak nem álmodtál már te is arról, hogy anyádat hágod?
Jung: Fogja be a pofáját!
Freud: Na tünés innen kifelé! Nézd meg a Project X-et, az való a te pszichédnek…
No Comment