Lazhar tanár úr (Monsieur Lazhar) kanadai filmdráma, 94 perc, 2011 (12) rendező: Philippe Falardeau, főszereplők: Mohamed Fellag, Sophie Nélisse, Émilien Néron, Danielle Proulx, Brigitte Poupart
Úgy néz ki, megint én leszek a grincs, amiért a könnyzacskóim jottányit sem feszülnek meg a látottak után. A várakozásokat érthetően korbácsolta fel az Oscar-jelölés ténye, amely melodrámát sejtetett, de nagyobb volumenűt. Félreértés ne essék, nem kell mindig térdig gázolni a népirtásban, de ha már megemlítjük, akkor tegyük átélhetőbbé. Mert dráma lehet egy pótvizsga is, ha jól adják elő a szereplők, a Lazhar tanár úr viszont úgy tűnik, mindent bevet, ami eszébe jutott a forgatókönyvírónak, csak épp egyik se visz sehová.
Lazhar egy fura úriember, aki Párizs nem annyira jó hírű negyedében helyezkedik el pedagógusként. Elődjét, a fiatal tanítónőt mindenki szerette, érthetetlen, mért kötötte fel magát, ráadásul az osztályteremben, nagyszünetben. Kiderül, hogy a férfi politikai menekült, bár e státuszát még nem kapta meg hivatalosan, az is lehet, hogy kitoloncolják. És akkor még el kell fogadtatnia magát a zavarodott kisiskolásokkal, akik egy merőben más tanítói stílushoz szoktak hozzá.
Szóval látszólag tényleg minden adott egy Oscar-szemet gyönyörködtető történethez, de mégsem meglepő, hogy az arany kapujában már megtorpant a film. Véleményem szerint leginkább azért, mert egyes szálakat kibontatlanul hagy, mások meg egyáltalán nem bírnak olyan éllel, mint amilyennek az alkotók gondolták. Elvileg Lazhar tanár úr fura oktatási módszerekkel hívja fel magára a figyelmet; most vagy a félkörbe rendezett padok egyenes sorokba állítása lehet ilyen csudabogáros cselekedet, vagy a tollbamondás – kelet-európai intézményekben töltött évekkel a hátunk mögött nekünk egyik sem tűnik ördögtől valónak. Illetve lehet, hogy Kanadában ez számít európainak, de ezt még South Park-rajongóként sem merném állítani.
No Comment