Már egy ideje minden új megjelenésüknél meglepődöm, mert annyira hihetetlen, hogy a 34 éves ska-pop zenekar, a Madness még mindig aktív, ráadásul egy embert leszámítva (a basszusgitáros Mark Bedford helyett most Graham Bush) még mindig a klasszikus felállással tolják. Most újra meg kellett döbbennem, ugyanis megint kijött egy új lemez, a Oui Oui Si Si Ja Ja Da Da. A kritikákban taroló, viszont számomra nem olyan nyerő előző nagylemez után azért számottevő mértékben nem növekedett meg a pulzusom a hír hallatán, de szerencsére nem határozottan a 2009-ben, a The Liberty of Norton Folgate-tel elkezdett vonalat folytatták.
Rögtön az első dalnál (My Girl 2) mindenből az jön le, hogy itt most bizony back to basics van, megyünk vissza az alapokhoz. Ugye a dal címe nem túl homályosan az első albumra utal vissza, és a hangulat is végre újra olyan, hogy a hallgatónak nem lehet tőle nem jó kedve. Tyuhaj! Egyébként azt nem tudom, miért van, de engem több másik számcím is előző albumokra emlékeztetett (La Luna, Death of a Rude Boy), jó lenne tudni, hogy ez szándékos vagy véletlen.
Mindenesetre tehát újra dominál a ska-pop, megint örülhetünk Lee Thompson szaxofonjátékának is, és ez a többi dalnál sincs másképp, de szerencsére nem bűzlik az egész a dohtól, friss a hangzás. És ehhez az is hozzájárult, hogy az előző lemezből azt a kevés érdekes újítást, ami volt, azért továbbvitték.
De. A szövegek, jaj, a szövegek! Külföldi zenénél erre ugyan annyira talán nem figyelünk (legalábbis én általában csak sokadik hallásra kezdek el fülelni erre), de itt azért van mire panaszkodni. Egyrészt nem értem, hogy Suggs miért énekel még mindig olyan témákról, mintha 20 éves lenne. Jó, nemrég dalolt arról is, hogy „maradjunk örökké fiatalok”, de azért a csajozós történetek 51 évesen már nem annyira hitelesek. Sajnos azonban ez még csak a kisebb probléma, nagyobb az, hogy ezek még marhára sablonosak is vagy fájóan bárgyúk, pedig azért ők sem ma kezdték a szövegírást. A mélypont a Never Knew Your Name, ahol az első szakaszban rímek se nagyon vannak, ami alapvetően nem lenne baj, viszont érezni, hogy a sorvégekről hiányoznak. És nem csak a rímeket ebből a dalból, hanem a sajátos, a csapatra amúgy jellemző humort is hiányoltam, ami hajdanán is sokszor csak a dallamok bolondságában volt tetten érhető. A vidámság persze visszatért, ám a bolondozás nem, viszont mivel az előző albumhoz képest így is javítottak, ezt megbocsátottam nekik. Még az is lehet, hogy ott volt a tréfa, csak árnyaltabban, és nem vettem észre.
Forradalmi újításokat tehát nem kaptunk, de szerencsére nem is vártunk, és azt sem érzem azért, hogy most hoztak le a padlásról pár véletlenül vagy kevésbé véletlenül ottfelejtett alkotást, mert épp elfogyott a pénz. És a hét lélekben örökifjú segít abban, hogy az idei tél ne legyen annyira zord. Más kritikák lehet, hogy nem kedvelik annyira, de én örültem, hogy végre ahol Madness-t vártam, Madness-t is kaptam.
http://www.youtube.com/watch?v=_XFt5PHA9Dc&feature=youtu.be
No Comment