/Egy saját kézzel írott szagkdolgozat 2012 viharos esztendejéből/
majd angolba ferdíti: Andrew Lakedrink
Százoldalas plágiumon innen, majákon túl, hol az ember tíz körömmel túr, s meg sem lepődtél, ha valaki a Mekis állásodból is megfúrt. 2012-es vágyaink korán csődbe mentek, a Malév dolgozói szárnyak nélkül repültek. A húsipar leállt, újra divatba jött a feketevágás, a fellépő hiányt pedig töménytelen zöldséggel pótolták. Izlandtól Máltáig magyar kóla pezsgett a pohárban, azonban mi szüntelenül másra szomjaztunk.
A visszapillantóba nézve idén a tüntetésszervező iroda nyitása lett volna a legnagyobb üzlet. Az utcákon több tízezres torokban erős versenyző váltogatta egymást időről időre. A közpénzből fizetett zsűri ezt figyelemmel nem igazán honorálta. „Csak a szél˝, nyugtatták egymást drága öltönyükben, egy szék sem fordult meg a tiszta hangokra sem. Ellenben egyesek piros pöttyöt véltek látni a fenekünkön, ebbe azért belepirult a tisztes honpolgár. Országunk vezetője a felmerülő problémákra többnyire egy újonnan átadott focipályában látta a megoldást. A színvonal ettől még nem javult, a hazai drukker egyetlen igazi öröme az maradt, ha tévén keresztül csodálhatta a gyepen szökellő MESSIást.
A kíváncsi lakosság eltérő módon végzett fizikai kísérleteket. A tehetősebbje rájött, a Hummer elsüllyed, míg a szegényebbje konstatálta, az Erzsébet-utalvány fennmarad a víz színén. A paplantengerek kiterjedése a fővárosban egyre csak nőtt, a új jégsapkákat ellenben nem kötött a Jóisten. A tanulatlanság baj, ha tanulni szeretnél az a baj, ha okos vagy még nagyobb baj. Decemberben végleg eldőlt, nem akarok többé debreceni, sőt semmilyen diák lenni.
Az emberiség lázasan kutatta az élet nyomait a Marson, miután a Földön egyre kevesebbet talált belőle. A Pápa már a Twitteren osztotta az áldást, a világ túlfelén tibeti szerzetesek lángoló fáklyaként vesztek a semmibe. Kína továbbra is érinthetetlen, az ovális iroda egy ciklusra még a legvidámabb Barack, Putyin újfent Oroszország éléről küldött képeslapot, szeretettel. Mubarak börtöncellájába nem süt többé be a nap. Szíria véres zászlókat lobogtatva forrongott. A görögöket Zeusz helyett Németország segélycsomagja mentette meg. Izrael és Palesztina ezer rakétával kedveskedett egymásnak. Luxushajó süllyedt el, bezzeg a Sandy-hurrikán nem kapta fel az ámokfutókat, kik moziban, iskolákban gyilkoltak ártatlanokat halomra. Bándy Kata, Szita Bence tragédiája a családon túlnőtt, a facebookon állandósult a csellengők keresése.
Londonból sportolóink tengernyi örömöt postáztak, bő két hétig nem horzsoltuk le az aszfalton lógatott az orrunk. Egy dél-koreai fickó röhögve lovagolta meg az egész világot, egynyári slágerénél szívünknek jóval többet jelentett Berki Krisztián hibátlan gyakorlata. Pars Krisztián távolra hajította a gondokat, Szilágyi Áron kardélre hányta az ellent, Gyurta Dániel dagadó mellel úszott értünk, Risztov Éva teljesítménye a hitetleneknek is reményt adott. Hacsak a kajak-kenusainkon múlna, bármilyen mély gödörből kilapátolnának bennünket. Míg Neil Armstrong hazatért a végtelen űrbe, addig Lance a legendák közül kerekezett át a dicsfényből a megbélyegzettek táborába.
Ebben a szűk esztendőben Szégyentelenül szerettük a Holdfény királyságot, a moziba visszagyalogoltak a hobbitok, az igazi szívet az Életrevalók hozta tavalyról. Itthon nem működött a Magic, ám szerencsére Pálfi György összerakta a saját Cinema Paradiso-ját.
Ripacskodást, Shakespeare-i öldöklést hozott az új színházi évad. A politizáló drámaírót elragadta a kaszás, a szeretnivaló Frici bácsi hiányozni fog dörmögő orgánumával. Zwack úr felhajtotta utolsó likőrét, Xantus “Rocktérítő János rendezetlenül hagyott itt mindent. Nem nyáron, hanem májusban ment el Donna, a diszkókirálynője. Whitney Houstont óvatlanul magára hagyta a testőr. Michael Clarke Duncan cserben hagyta ketyegője, ezért ment végig a Halálsoron. A táncoló fekete lakkcipő az égi parketten kopog, szünetben ölbe kapva a szexi Emmanuelle-t. Vidal Sasson, ha már felmentél dolgozni, igazítsd meg az öreg kaporszakállú frizuráját!
II. Erzsébet immáron 60. esztendeje uralkodói szinten űzi a házasságot, addig a celebfrigyek sorra bedőltek, Holmes-Cruise és Bereczky-Szinetár válása okán hónapokig hulltak a bulvár örömkönnyei. Kilóra adták-vették az átmeneti sztárokat, íródtak a hamis forgatókönyvek. Erőszakkal préseltek ki hangokat a Király fiából, a végén jogar helyett csupán csörgősipkát kapott. Hiába születnek félévente csillagok, észrevétlenül hunynak ki a következő szezonra, akár egy zárlatos szentjánosbogár.
Bár az életben semmi sem papírforma, mégis remélem jövőre mi hajtogatjuk. Persze legyen hozzá papír, és ne mondják meg, hogy kizárólag Fekete tintával írhatunk. Össznépileg kívánom magunknak, hogy 2013-ban a haladás jegyében hajtsunk végre egy sztratoszféraugrást, vágjunk bele akkora lendülettel, ahogyan azt a Jézus freskót restauráló spanyol néni tette!
Szeressük egymást jobban, mert ennél csak jobban mehet! Próbáljuk végre megtalálni azt a szivárványt a szmogréteg felett!
No Comment