Gyilkos vágyak – kritika


passionGyilkos vágyak (Passion) rendező: Brian De Palma, főszereplők: Rachel McAdams, Noomi Rapace, Paul Anderson, Karoline Herfurth, Rainer Bock, német-francia thriller, 100 perc, 2012 (16)

Variációk egy témára

Az akkor már nagyon beteg Alain Corneau 2010-ben forgatta utolsó filmjét (két héttel halála előtt került bemutatásra) Szerelmi bűnök címmel, Ludivine Sagnier és Kristin Scott Thomas főszereplésével. A francia nyelvű film Párizsban játszódik egy multi kirendeltségén. Isabelle (Sagnier) Christine (Thomas) jobbkeze és bár elsőre úgy tűnik, jól kijönnek egymással, a két nő jobban nem is különbözhetne egymástól.  Christine manipulálja Isabellet, ellopja ötleteit és azt sajátként adja el a tulajdonosok felé, ráadásul nyilvánosan megalázza beosztottját, aki ezért bosszút esküszik. Corneau valamennyi stílusjegye visszaköszön búcsúmunkájában.

gyilkos vagyak poszterA producer Said Ben Said nem sokat várt azzal, hogy angol nyelven és nagyobb költségvetéssel is elkészítse a filmet. A német-francia koprodukcióban készült alkotás helyszíne ezúttal Berlin. Isabelle szerepében a svéd Noomi Rapacet, Christine szerepében a kanadai Rachel McAdamst (Kristin Scott Thomas nem ért rá?) láthatjuk. Isabelle asszisztensét, Danit a német Karoline Herfurth, míg a két főszereplővel egyaránt ágyba bújó és egyébként nagy szarban lévő Dirköt az angol Paul Anderson alakítja. Igazi nemzetközi sztárparádé.

Az eredeti történet szinte alig változott, Palma „mindössze” annyit tett, hogy a saját képére formálta azt. Bár Christine dolgai jól alakulnak Berlinben, ő minél hamarabb szeretne visszakerülni New Yorkba, ehhez azonban valami igazán ütős dologgal kell előállnia. Kapóra jön Isabelle nagyszerű reklámötlete, akit Londonba küld tárgyalni, hogy távollétében a saját neve alatt vigye tovább a kampányt. Innentől kezdve rendesen megy az adok-kapok. Ahogy az egy multinacionális vállalatoknál illik, mindenki igyekszik akár a másik rovására is minél magasabbra kerülni. Mindenki azon van, hogy a másik bizalmába férkőzzön, miközben átgázol rajta. Ehhez jön a szerelmi szál, csapatépítő jelleggel mindenki összefekszik mindenkivel, hamis barátságos születnek, cél a másik titkainak, gyengéinek, sebezhető pontjának – zsarolhatóságának? – megismerése. Akár a valóságban.

McAdams meglepően jól játssza mind a siker érdekében bármire képes főnököt, mind a perverz és kielégíthetetlen barátnőt. Rapace eléggé halovány, amikor elhangzik a legyen kevésbé földönkívüli mondat a szájából, majdnem elsírtam magam. Herfurth nagy kedvencem, a főnökébe szerelmes és végletekig lojális beosztott szerepe kifejezetten jól áll neki. Anderson annyira ellenszenves, hogy minden rossznak örülünk, ami a filmben történik vele. Fenyő Iván és Dobó Kata rengeteget tudna mesélni arról, mennyire fontos az angol nyelv ismerete. Berlinben is mindenki jól beszéli, de taxit azért illik németül rendelni.

A film gyakran veszít a lendületéből és a nyolcvanas évek német bűnügyi sorozatait idézi, a termékmegjelenítések pedig az utóbbi évek bármelyik magyar sikerfilmjének becsületére válnának. Palma emléket állít Corneaunak, Hitchcocknak, Jobsnak, Derricknek és még sorolhatnám. Így egy kicsit sok. És mégis kevés. McAdams, Herfurth és Anderson miatt ajánlott.55

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hogy tetszett a Vasember 3? 7sorTV #04
Következő cikk Így íródik a Star Wars: Episode VII

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .