Sötétségben – Star Trek (Star Trek Into Darkness) rendező: J.J. Abrams, főszereplők: Chris Pine, Zachary Quinto, John Cho, Bruce Greenwood, Simon Pegg, Benedict Cumberbatch, Karl Urban, Zoe Saldana, Alice Eve, Peter Weller, amerikai sci-fi akció, 132 perc, 2013 (12)
Űrszekértolók
Ha valamiről azt mondjuk sötét, azonnal az ugrik be, hogy rossz. Sötétnek nevezzük a középkort, csak mert a bolhanyakörvet nem akkor találták ki, sötétnek nevezzük az általunk butának gondolt embereket, holott a mi fejünkben is csak addig van világosság, amíg nyitva van a szánk és bizony gyakran elfelejtjük, hogy a legtöbben sötétben élünk nemi életet. Egyébként meg álszentek vagyunk. Denzel belőve, részegen úgy tette le azt a gépet, mint ahogy más józanul sem, megmentve ezzel az utasok életét, mégis meghurcolták. Biztos voltunk már sokan állásinterjún valamilyen vezetői beosztást megpályázva, ahol is feltették nekünk azt a kínos kérdést, milyen is a jó vezető. Ne adj isten, mi az a három legfontosabb jelző, ami először eszünkbe jut. A HR-es szakma felszívta a vulkánlakók nagy részét, nem hazudnak, nem mutatják ki az érzelmeiket és betéve tudják a szabályokat. A hegyes fület ma már aprópénzért eltüntetik. Egyébként meg álszentek vagyunk. Sír a szánk, hogy a Depeche Mode már nem azt a zenét játssza, mint 20 éve, miközben elvárjuk a folyamatos megújulást. Ez a Star Trek, már nem az a Star Trek, de mondjon bárki bármit, éppen csak annyit változott közben, mint a világ és mi magunk. J.J. Abrams 2009-ben sikeres vizsgát tett legénysége azóta számos kalandot élt át közösen a Csillagflotta kötelékében, melyekről talán egyszer majd százrészes rajzfilmsorozat készül valamelyik gyerekcsatorna részére. Lehetne arról vitatkozni, hogy ezzel a szép új világgal hány új rajongót nyert és hány régi rajongót vesztett a vállalkozás, a nálunk okosabbak osztottak-szoroztak és itt a folytatás. Azt már Pizarro is tudta, hogy az új világok felfedezése nem egyenlő lakóniak megmentésével. Kivéve talán a lelküket.
Az Enterprise űrhajó éppen egy ilyen felfedezőútról tér vissza. Az igencsak eltérő habitusú legénység összezörrenését követően felsőbb utasításra szétültetik őket. Ez azonban nem tart sokáig, mert egy volt kolléga (Benedict Cumberbatch) elégedetlen a munkakörülményekkel, ezért átáll a sötét oldalra, ahol a trafikon kívül máshol is lehet dohányterméket venni (és jégrémet). Ebben nem csak az ukránok, hanem a klingonok is nagy üzletet látnak, így hőseinknek Záhony felett átrepülve a Kronoszig kell üldözniük a gonoszt. Utálom ezt sokadszorra is leírni, de kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik. A legénység legújabb tagja, Dr. Carol Marcus (Alice Eve) hasonlóan gyanús körülmények között kerül a fedélzetre, mint annak idején Kirk. A doktornő a fegyverrendszerek szakértője és nem mellesleg a főnök, Marcus admirális (Peter Weller a.k.a. Robocop) lánya. A bögyös szőkével kiegészülve a mindenre elszánt gonoszt földön, vízen, levegőben üldözik nem kevés munkát adva a takarítóbrigádnak és a speciális effektek felelőseinek. A robbanással kombinált jobbegyeneseket az érzelmek és gondolatok széles spektruma köti össze, melyben ugyanúgy helyet kap a romantika és a humor, mint a harag és a bosszú, vagy éppen annak boncolgatása, hogy ki is való inkább az Enterprise parancsnoki székébe és egyáltalán, lehet-e erekciója egy vulkáninak.
A zöld háttér előtt edződött stáb jól végezte feladatát, a patikatisztaságú űrhajó egy újabb sikeres küldetést tudhat maga mögött. A dizájn pazar, a ruházat, a járművek, az épületek (a műemlékvédelmi hivatal dolgozóinak is minden elismerésem) és a kütyük miatt mindannyian a jövő Földjén szeretnénk élni, elfeledve azt a tényt, hogy valaki állandóan el akar pusztítani minket. Látványos és szórakoztató film könnyen megkedvelhető hősökkel, zseniális rosszfiúval, amolyan kötelező módon egy kevés mondanivalóval és múltidézéssel. Egyébként meg álszentek vagyunk – ha nem mondtam még volna -, mert úgyis megnézzük.
No Comment