Az acélember – Man of Steel, amerikai-kanadai fantasztikus akciófilm, 143 perc, 2013, rendező: Zack Snyder, szereplők: Henry Cavill, Amy Adams, Russell Crowe, Kevin Costner, Diane Lane, Michael Shannon. kh: 12
Tűr, majd tör és támogat
Világvége közeli állapotnak kell ahhoz uralkodnia egy bolygón, hogy az ottani civilizáció legokosabbika a Földre menekítse egyszem fiát. Valahol itt kezdődik a naiv csodálatom az egész Superman legendát illetően, ami pont idén ünnepli 75. születésnapját (1938 júniusában debütált az Action Comics első számában).
Bizony azóta a Kryptonit rágógumitól a boxeralsókig mindenhova kijutott a sikeréből. Animációs, kisképernyős szélesvásznú kalandból töménytelen készült, a hús-vér megformálók közül egyedül Christopher Reeve arcképe égett be azzal a piros energianyalábbal az emlékezetünkbe. A 2006-os változat címszereplőjének nevét egy komoly pénzdíjas vetélkedő fődíjáért sem mernék már kérdésként betenni. Csóró Brandon Routh azóta is ügynököt keres, pedig az akkori lebőgésért Bryan Singer ugyancsak számon kérhető, aki egy szuperhős moziba annyi akciót pakolt, aminél még egy iskolai napközi is mozgalmasabb vakáció idején.
Hét szűk esztendőt rápihentek a témára, nyomtak egy CTRL-ALT-DELETE-t, megígérték okulnak a korábbi hibákból. Ha hihetünk a közölt adatoknak, akkor 225 milliót (reklámkampány nélkül) pumpáltak a címer mögé.
Az Álomháború buktája óta inszomniás Zack Snyder ezredmásodperc alatt bólinthatott a kivételes lehetőségre, pláne azzal a tudattal, hogy Christopher Nolan kreatív árnyéka borul majd rá. A hírtől sokan remélni kezdtük, az első előzetes pedig erre a tévhitre igencsak ráerősített, a piros palást ezúttal jóval sötétebb tónusban lebeghet. Mi valósult meg a dicső törekvésekből?
Ha a legutóbbival próbálkozással vetjük össze, ez Singer mozijánál 11 perccel rövidebb és kábé ugyanennyiszer mozgalmasabb. Jóllehet nem készült a témában statisztika, de valószínűleg élre állt “a legtöbb irodaházon át pofozott főszereplő” versenyében. Egyébként a szakállas Henry Cavill legalább annyira kiváló Superman akár az arcszőrzet nélküli.
A klasszikus alapsztori nyomvonalán haladtak, Krypton pusztulása méretesebb tűzijátékot és az apát alakító Russel Crowe több összetett mondatot kapott. Michael Shannont A szabadság útjai óta tisztelem, negatív pólusként kiváló választás, ám sajnos karakterének összetettsége kimerül egy fanatikus futballszurkolóéban. Kevin Costner és Diane Lane nevelőszülőként minden árvagyerek álma, meggyőzően irányítják a szuper fiúcska lépteit. “Ha a suliban tarkón dobnak egy parizeres zsemlével, az öklöd akkor is maradjon zsebben!” – intelemben rejlik Az acélember drámaisága. A galaktikus erőnlét félelmet szül a balga emberiségben, erre nincs felkészülve, kizárólag a törtető újságírónő ölelné át a radiátor hasfalú szenzációt (Amy Adams a soros Lois Lane-ként, róla ennyit).
A jó mindig győz, ezt persze el is várjuk, csak az odavezető út lenne cifrábban kikövezve. Grandiózus, költségarányos zúzást (ebben Emmerich és Bay is erős 🙂 ) és acélhideg profizmus kapunk, viszont később felidézhető, újrahasznosítható momentumból vajmi keveset. Ma már nem dermedünk le a trükkarzenálon, mert CGI-vel a szomszéd néni is szépen repül. Zack Snyder a bankszámlájához igen, a mítoszhoz semmit nem tett hozzá. Korunk fiatalsága azonban nem árt ha tudja, Clark Kent nem azért hord szemüveget, mert hipszter. Folytatása tuti következik, amiből remélem végre kiderül, miért nem kócos soha egy kryptoni?
No Comment