Vizsga két személyre – kritika

Vizsga két személyre (Admission) rendező: Paul Weitz, főszereplők: Tina Fey, Paul Rudd, Nat Wolff, Michael Sheen, Lily Tomlin, amerikai vígjáték, 107 perc, 2013 (12)

Felvétel indul!

Van, aki azért jön hozzánk, mert otthon ezt látta. És van, aki azért jön hozzánk, mert otthon nem ezt látta. Megvan? Na ilyen hely a Princeton is. Mert ez is egyfajta befektetés. A jövőbe. Több tucat Nobel- és Pulitzer-díjas, írók, tudósok, mérnökök, művészek, bankárok, közgazdászok, sportolók, uralkodók, elnökök, katonai vezetők, médiamogulok, űrhajósok, Michelle Obama, Bruce Wayne, Dr. Manhattan stb. Micsoda társaság. Nem csoda, hogy évente fiatalok ezrei adják be ide a jelentkezésüket. A jó nevű egyetemektől mindenki a legtöbbet várja. Éppen ezért a jó nevű egyetemek megtehetik, hogy a legjobbak közül választanak. A hagyományok tiszteletben tartása mellett a XXI. században is használható tudást kell adniuk a hallgatóknak, így vélhetően a kiválasztás szempontjai is időről-időre változnak.

Jean Hanf Korelizt úgy gondolta, valószínűleg nem csak őt érdekli, hogyan történik a jelentkezők kiválasztása, ezért 2006. és 2007. között beköltözött ide és anyagot gyűjtött 2009-ben megjelent regényéhez. És hogy ne csak száraz tényeket kapjunk, kanyarított hozzá egy történetet. A regényből készült filmben inkább ezen a történeten van a lényeg.

Portia (Tina Fey) felvételi biztos, hosszú évek óta végzi itt sokak számára unalmasnak tűnő munkáját. Pedáns, lelkiismeretes, rendszerető, de valami hiba csúszik a rendszerbe és az egyetem a második helyre esik vissza. Ez főnökének (Wallace Shawn) már kevésbé tetszik, ő ugyanis az első helyről szeretne nyugdíjba vonulni és méltó utódot akar maga helyett. Portia ekkor még jobban belehúz. Muszáj is, mert kolléganője (Gloria Reuben) nagyon pedálozik. Portia az irodai munka mellett a középiskolákat is járja, hogy népszerűsítse az egyetemet (a jó bornak is kell), tájékoztassa a felvételi előtt állókat a lehetőségekről és nem utolsó sorban tehetséges diákokat kutasson fel. Így hozza össze a sors John Halseyvel (Paul Rudd), aki egy olyan alternatív középiskolát vezet, ahol a tehénfejés és a robotika egyformán fontos tantárgyak (lásd még tehénfejés automatizálása).
John Portia ellentéte, úgy feszeng a normális élettől, mint fakír a matracstúdióban. Járja a harmadik világot, vizet tisztít, iskolákat, kórházakat épít, leprásokat gyógyít és talán még Bonoval és a dalai lámával is pacsizik. Stílszerűen a fiát Nelsont (Travaris Spears) is Afrikában fogadta örökbe. Portiának több nehéz döntést is meg kell hoznia (ez is egyfajta vizsga), egyrészt kell-e neki John, másrészt támogassa-e a John által favorizált Jeremiah (Nat Wolff) felvételét, mert a fiú enyhén szólva is furcsa (zseni vagy őrült?). Ráadásul kissé szabadelvű és feminista anyjával (Lily Tomlin) való viszonyát is rendeznie kell. Két kérdés marad megválaszolatlanul, mi a bejutás tuti receptje és a 40-es éveiben járó Paul Rudd vajon meddig tud még megélni a kisfiús mosolyából?

A bájos Tina Fey szépen hozza azt, amit kértek tőle, de nem többet. Michael Sheen, Nat Wolff, Lili Tomlin és Jeremiah patrónusát, Polokovot alakító Oleg Krupa játéka viszont abszolút vállalható. Ügyes, bár némileg erőltetett próbálkozás, hogy a felvételi jelentkezések elbírálásakor megjelenik a felvételiző, majd az elutasítást követően a Maradj talponhoz hasonlóan megnyílik alatta a föld. Aranyos mozi, de a nyári filmözönben nem ez lesz a kedvenc, inkább a kölcsönzőkben és a tévében fog rajongókat szerezni.

Hozzászólások

hozzászólás