Epizód egy vasgyűjtő életéből


Epizód egy vasgyűjtő életéből (Epizoda u zivotu beraca zeljeza / An Episode in the Life of an Iron Picker), rendező: Danis Tanović, szereplők: Nazif Mujic, Senada Alimanovic, Semsa Mujic, Sandra Mujic, boszniai-francia-szlovén filmdráma, 75 perc, 2013. (12)

Bosnyák tér

Egy boszniai roma család versenyfutása az idővel. TAJ-kártya nélkül Te sem létezel. 

A délszláv háborúban papíron szerbek, horvátok, bosnyákok, montenegróiak és koszovói albánok harcoltak. A romák valamennyi oldalon a vérüket ontották azért, amit a hazájuknak hittek, hogy aztán a háború végeztével a haza és a világ is megfeledkezzen róluk.

A daytoni békeszerződés megkötése óta a roma kisebbség helyzete állítólag sokat javult, ugyanakkor Bosznia-Hercegovina alaptörvénye kimondja (kimondta?), hogy a politikai intézményrendszer vezető tisztségviselői csak bosnyákok, szerbek és horvátok (mint alkotmányos nemzet) lehetnek. Bár az országot felvették az Európa Tanácsba, az Európai Unió a csatlakozás egyik feltételeként szabta az alaptörvény megváltoztatását.  A háború alatt sokan hagyták el otthonukat, egész falvak néptelenedtek el. Az elmúlt években a vízumkönnyítés eredményeként tömegesen érkeztek boszniai romák Belgiumba, Németországba, Luxemburgba és Svédországba, ahonnan a három hónapos tartózkodási engedély lejárta után nem tértek vissza, hanem menedékjogot kértek. Bosznia-Hercegovina korlátozó intézkedéseket vezetett be, de az így visszatartott romákról továbbra sem gondoskodik.

A film megtörtént esetet dolgoz fel, ráadásul sztárok nélkül, az eredeti szereplőkkel. Nem tesz hozzá a történethez és nem is vesz el belőle. Nem vádol és nem véd senkit. Elmesél egy történetet és a nézőre bízza az ítélethozatalt. Ugyanakkor mégis átverve érzem magam, mert a főhős háborús veterán (akinek elvileg járna az ingyenes orvosi ellátás), nem lop, családját vasazásból próbálja eltartani, nem áll sorba segélyért, csendes, békés, becsületes, szorgos, őszinte ember, szerethető figura. Bármit tesz, megbocsátó és elnéző vagyok vele, szurkolok neki. Valahol érthető, hogy a rendező egy ilyen – általa kiválasztott – esetet felkarolva hívja fel a problémára a figyelmet. Nem állna távol a valóságtól, ha Nazif történetesen lányokat futtatna, csak éppen kevésbé működne. A romák helyzete ma már Európa-szerte ismert, a film erre csak ráerősít, amikor valóban rászoruló, igazi embereket mutat be. Vélhetően következmények nélküli, lelkiismeret-furdalásos, szép mese.

http://youtu.be/8dqD_jgNQYo

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Konferencia Gaál István és Sára Sándor születésnapja alkalmából
Következő cikk Vakszerencse

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .