Frances Ha, rendező: Noah Baumbach, szereplők: Greta Gerwig, Mickey Sumner, fekete-fehér amerikai vígjáték, 85 perc, 2012. (12), Mozinet
Fekete, fehér, igen, nem
Kedves Fiúk és Lányok, vegyétek elő emlékeiteket, mert színezni fogunk. Emlékek híján megteszi a fantázia is. Mikor Baumbach és Gerwig bejelentették, hogy összebútoroznak és közös film forgatásába kezdenek, először valami jó kis házi videóra gondoltam, de jól átvertek. Kijöttek egy fekete-fehér filmmel, amiben a táncosnő A táncosnő, a szülők A szülők, a középiskola A középiskola és a kérdés A kérdés. Mit jelent felnőttnek lenni?
Szerezhetsz jogosítványt, vásárolhatsz cigarettát és alkoholt, szavazhatsz, büntethető vagy. A legnagyobb dolog talán mégis az, amikor a neved kikerül egy ajtóra és/vagy postaládára. A leveleid már nem a szüleid címére érkeznek, a számlákat, újság előfizetéseket, reklámanyagokat hozzád dobják be. Hosszú és göröngyös az ide vezető út. A film ezeket a göröngyöket mutatja be. Ami miatt szerettem, az a megtervezett esetlenség.
A sztoriban minden a helyén van. Ott, ahol kell, olyan súllyal, amilyennel kell. A főszereplő rengeteg meggondolatlan és felesleges dolgot csinál, miközben minden kimondott szónak és tettnek oka és következménye van. A váratlanok és véletlenek, a felbukkanó és eltűnő személyek, a vargabetűk, a beteljesületlen álmok okos és szellemes elhelyezése miatt hihetetlenül életszerű, már-már dokumentarista. A párbeszédek, a kép, a vágás, a zene és a szereplők rendkívül élvezhetővé és befogadhatóvá teszik, az egész jellegzetesen New York-i, miközben kozmopolita is egyben. Ha nem is ismerünk magunkra, valahol, valakitől már biztosan hallottuk ilyen vagy ehhez hasonló történetet.
Gerwig annyira szimpatikus, amennyire csak lehet. A srácok fantasztikusak. Mickey Sumneren minden igyekezet ellenére látszik, hogy jó csaj. Sting lánya karakteres orrát valószínűleg anyukájától örökölte. Az összehasonlítást megnehezíti, hogy Trudie Styler időközben megkapta Barbie babáét. Grace Gummer esetében könnyebb dolgunk van, le sem tagadhatná, hogy Meryl Streep az anyukája, bár valószínűleg nem is akarja. Kellemes kis mozi ez, melynek megtekintését követően további szórakozást nyújt az Avataron szocializálódott mozinézők értetlenkedésének nyomon követése a világhálón.
