A Catherine Deneuve-életmű
Élete
Catherine Fabienne Dorléac néven született 1943. október 22-én Párizsban. Színész családba született, apja színházi és filmes színész, szinkronrendező, anyja színész, nagyanyja színházi súgó, autóbalesetben fiatalon elhunyt idősebb nővére szintén színész volt.
Első filmjében, az André Hunebelle rendezte Les Collégiennesben 1956-ban még eredeti nevén játszott. Az igazi elismerés a Cherbourgi esernyőkkel (Jacques Demy) kezdődött 1964-ben, majd 1965-ben folytatódott az Iszonyattal (Polanski) és 1967-ben A nap szépével (Buñuel). Ezt követően Hollywood is felfigyelt tehetségére, Jack Lemonnal és Burt Reynoldsszal játszhatott együtt, Olaszországban Bolognini és Ferreri rendezte, hazájában pedig nem más, mint maga Truffaut. Bár a Missisipi szirénje 1969-ben nem aratott akkora sikert, a francia rendező 1980-ban ráosztotta Az utolsó metró Marion Steinerjének szerepét, melyért a következő évben César-díjat kapott. Deneuve a nyolcvanas években végleg elfoglalta helyét a legnagyobbak között.
Deneuve az UNESCO jószolgálati nagykövete, beszél angolul, olaszul és németül is. Hazájában rendkívül nagy tisztelet övezi, arcképe bélyegekről, pénzérmékről köszön vissza ránk, mellszobra pedig több polgármesteri hivatal előcsarnokát díszíti. Énekesként is megállta a helyét, duettet énekelt Bernadette Lafont-nal, de partnere volt Depardieu és Joe Cocker is.
Együtt élt Roger Vadim filmrendezővel a hatvanas években, akitől fia (Christian Vadim 1963) is született. Ezután feleségül ment David Bailey brit fényképészhez, akitől pár évvel később el is vált (1965-1972). A hetvenes években Truffeaut-val és Mastroiannival is élt, utóbbitól egy lánya született (Chiara Mastroianni 1972). A nyolcvanas éveket Pierre Lescure médiaszakember mellett töltötte.
Filmjei – HUJBI szubjektív válogatásaa
1964. Cherbourgi esernyők
Az operához hasonlóan csak ének van benne, de az énekeket nem a szereplők adják elő. Madame Emery és lánya, Geneviève (Deneuve) ernyőket árulnak a normandiai tengerparton található Cherbourg városkában. Geneviève szerelmes Guyba, az autószerelőbe, akit besoroznak és el kell mennie harcolni az algériai háborúba. A lány anyja unszolására hozzámegy egy gazdag párizsi ékszerészhez, miközben Guytól gyereket vár. Guy sebesülten hazatér a háborúból, megtudja, hogy a boltot bezárták, a lány pedig elköltözött a városból. Guy végül Madaleinet veszi el, a nagynénje utáni örökségből pedig benzinkutat nyit. 5 évvel később Karácsony este éppen a kisfiúkkal sétálnak, amikor megáll egy autó és kiszáll belőle a gazdaggá lett Geneviève. Kislánya (Guy gyermeke) az autóban marad. Beszélgetésbe kezdenek, de Guy nem szeretné látni közös gyereküket. Elbúcsúznak egymástól, majd Guy visszamegy a feleségéhez és kisfiához.
A film Louis Delluc-díjat kapott, Cannesból elhozta az Arany Pálmát, a Technikai Nagydíjat és az OCIC-díjat, több kategóriában Oscarra, valamint Golden Globera és Grammyre is jelölték.
1966. Iszonyat
A film Polanski horrorj trilógiájának része. Szereplői egy egymással ellentétes jellemű belga testvérpár, akik együtt élnek egy londoni lakásban. Helen egy nős férfival jár, ami csak fokozza a szépségszalonban manikűrösként dolgozó Carol (Deneuve) másik nem iránt érzett gyűlöletét. Carol irtózik a testiség minden formájától, ezt akkor sem tudja kezelni, amikor megismerkedik a jóképű Michaellel, aki randevúra hívja. Mikor Helen elutazik a szeretőjével, Carol egyedül marad a lakásban, ahol lidérces álmok törnek rá, a múlt démonjai kísértik. Elméje megbomlik, személyisége olyan változásokon megy keresztül, melynek hatására megöli új barátját és végez a hozzá erőszakkal közeledő háziúrral is.
Polanskit Berlinben Arany Medvére jelölték, az Ezüst Medvét és Fipresci-díjat , valamint a new yorki filmkritikusok legjobb rendezőnek járó második díját megkapta (megosztva David Leannel a Doktor Zsivágóért). A new yorki filmkritikusok legjobb színésznőnek járó harmadik díját Deneuve vehette át, az operatőrt, Gilbert Taylort pedig BAFTA-díjra jelölték.
1967. A nap szépe
A film Joseph Kessel 1928-ban írt azonos című novellája nyomán készült. A fiatal és szép háziasszony, Séverine Serizy (Deneuve) és férje, Pierre a híres orvos Párizsban élnek szeretetben, boldogságban. Séverine-nek furcsa álmai vannak, kikötözik, megverik, megalázzák. A nő mazochista, ám ezt férje előtt titkolja. Egy közös ismerősük, Henri azonban megsejti titkos vágyait és egy bordélyházat ajánl a nőnek. A bordélyház vezetője, Madame Anais szívesen látja és felajánlja neki, hogy csak napközben kell dolgoznia, így vacsorára mindig otthon lehet a férjével. Ő a nap szépe. A madame folyamatosan vezeti be a prostitúcióba Séverinet, aki egy kémlelőnyíláson át figyeli meg a kolléganőit. Néhány kuncsaft után a madame nem közvetíti ki mazochista férfiaknak Séverinet, hiszen ő maga is ilyen ösztönökkel rendelkezik. Az asszony titkolja a férje előtt a munkáját, ám Henri megzsarolja. Feltűnik a színen Marcel, az erőszakos hajlamokkal bíró szegény bűnöző, aki beleszeret a nőbe. Séverin egy kastélyba látogat, ahol a herceg a pincében egy koporsóban szeretné igénybe venni szolgáltatásit. A nő úgy dönt felhagy a munkájával, de Marcel ezt nem hajlandó tudomásul venni. Mikor megtudja, hogy Séverine házas, meg akarja ölni Pierret. A rendőrség lelövi Marcelt. Pierre a támadás következtében megnémul és megvakul, felesége otthon ápolja. Séverinnek elmúlnak a mazochista álmai. Megjelenik Henri, aki elmondja a férjnek az igazságot.
A film a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a Pasinetti-díjat, valamint a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.
1980. Az utolsó metró
A németek megszállják Párizst. Marion Steiner színésznő (Deneuve) átveszi zsidó férjétől, Lucastól a Montmartre Színház vezetését. Mindenki úgy tudja, Lucas Dél-Amerikában van, holott a pincében rejtőzik, ahonnan instrukciókkal látja el feleségét a színház vezetését illetően. Az igazgatónő és egy kezdő színész közben szerelembe esnek.
A filmet a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscarra jelölték. 10 kategóriában nyerte el a Cézar-díjat, jelölték Golden Globera is.
1998. A Vendôme tér asszonya (Nicole Garcia)
Marianne (Deneuve) sokévnyi házasság után elveszti férjét Vincentet a párizsi Vendôme tér egyik legelismertebb gyémántüzletének tulajdonosát. Mikor kitudódik, hogy Vincent lopott ékszereket vásárol, a férj a szégyen elől öngyilkosságba menekül. A depressziós és alkoholista nőre a férj halála kijózanítóan hat, és amikor rálel az elrejtett gyönyörű gyémántokra ismét élni kezd.
A filmet 12 kategóriában jelölték César-díjra, a Velencei Filmfesztiválon Arany Oroszlán jelölést kapott.
2002. 8 nő (Francois Ozon)
Az ’50-es években Franciaországban egy vidéki kúriában Karácsonyra készülnek. Az ünneplés elmarad, Marcelt az iparmágnást, a ház urát holtan találják, leszúrták. A jelen lévő 8 nő mindegyike közel állt az áldozathoz és a gyilkos köztük van. A feleség Gaby (Deneuve)? Nevelőanyja Mamy? Féltestvére Augustine? A húga Pierette? A szobalány vagy a szakácsnő? Esetleg a két lánya, Suzon és Catherine közül az egyik? A nyomozás során sötét családi titkokra derül fény, mindenkinek volt oka a gyilkosságra. A gyanúsítottak dalban védekeznek.
A film a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon több jelölést és díjat kapott, az Európai Filmakadémia mind a 8 női szereplő alakítását díjazta, a filmet és a forgatókönyvet pedig díjra jelölte.
Elismerések
1967. A nap szépe BAFTA-díj jelölés – legjobb női alakítás
1981. Az utolsó metró David di Donatello díj, César-díj – legjobb színésznő
1993. Indokína Oscar-díj jelölés, César-díj – legjobb színésznő
1976. Le Sauvage César-díj jelölés
1982. Hôtel des Amériques César-díj jelölés
1988. Zavarodott felügyelő César-díj jelölés
1989. Drôle d’endroit pour une rencontre César-díj jelölés
1994. Legkedvesebb évszakom César-díj jelölés
1997. A tolvajok César-díj jelölés
1999. A Vendôme tér asszonya César-díj jelölés, Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Volpi Kupa – legjobb színésznő
2006. Palais royal! César-díj jelölés
1988. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve Életműdíj
1976., 2001. Bambi-díj
1994. cannes-i filmfesztivál zsűri helyettes elnöke
200. 8 nő Európai Filmakadémia – Az év európai női színésze, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál – Kiemelkedő Művészi Teljesítmény díja
2008. 61. Cannes-i Fesztivál különdíja (Clint Eastwooddal)
