Vágyak szerelmesei (Thanks for Sharing), rendező: Stuart Blumberg, szereplők: Mark Ruffalo, Tim Robbins, Gwyneth Paltrow, Josh Gad, Pink, amerikai vígjáték, 112 perc, 2012, (16)
Senkit se tévesszen meg a Jane Austint idéző habos-babos magyar címválasztás, a Vágyak szerelmesei egy férfiak által is igazán fogyasztható vígjáték. Nem is akármilyen, ugyanis a sok egy kaptafára készült végbél-viccekkel operáló viccesfilm között, egy jó arányérzékkel működő, akár drámának is beillő történet, ami persze könnyed szórakozást ígérve (hálistennek) nem veszi túl komolyan magát.
Adam (Mark Ruffalo) szexfüggő, csoportterápiára jár, öt éve tiszta, Mike (Tim Robbins), a pártfogója büszke lehet rá. Adamnak is van pártfogoltja, Neil (Josh Gad), akire sajnos nem lehet büszke, mivel Neil öt napig se bír tiszta maradni. A három férfi történetén keresztül láthatjuk azt a világot, ahol a szexualitás az állandó tabu. A film úgy szórakoztat, hogy közben finoman beleülteti a fülünkbe a témával kapcsolatban felmerülő kérdéseket: Vajon függés-e a terápiás csoporthoz való ragaszkodás? El tudjuk-e fogadni egymás függőségét? Tudjuk-e, hogy ha nem toleráljuk, erősödhet a másik függése? Ezeket a gondolatokat nem akarja hatásvadász módon lenyomni a torkunkon, inkább romantikus vígjátékba csomagolja, hogy mindnyájan meg tudjuk emészteni. Ez mindenképp szimpatikus.
A szereplőválasztás szintén figyelemreméltó. Mark Ruffalo tényleg az a karakter, akiről sosem gondolnád, hogy szexfüggő: se nem olyan elesett, se nem olyan határozott figura mint a két férfi mellékszereplő. Tim Robbins ikonikus. A hajban, amit visel egy olyan életút van belevágva, amiből pontosan el tudjuk képzelni, milyen volt, amikor még színes volt és hullámzó. Még Gwyneth Paltrownak is sikerült olyan szerepet osztani, amivel meg tudott birkózni, az ember meg is mosolyogja, hogyhogy most nem akarja mindenáron levakarni a mozivászonról. Két meglepetés figura is felbukkan a filmben. Alecia „Pink” Moore meglepően hitelesen alakítja a szexfüggő nőt. A nyitójelenetének őszinte pityergése után rögtön elhisszük neki, hogy mindig is színésznek készült. Josh Gad egyszerre vicces, drámai és köpcös. Olyan mint egy színészi tehetséggel megáldott Jack Black. Eddigi sitcom és vígjáték mellékszerepeiből reméljük, hasonló alakítások révén, végleg ki tud törni.
Súlytalan évindítónak romkom, addikciót nem okoz.
