Idegen a tónál



Idegen a tónál (L’inconnu du lac/Stranger by the Lake), rendező: Alan Guiraudie, szereplők:
Pierre Deladonchamps, Christophe Paou, Patrick d’Assumçaofrancia filmdráma, 100 perc, 2013. (18)

Sex on the beach

A többszörös díjnyertes alkotás egy homoszexuális közösségben történt gyilkosság nyomába ered. Kiderül az igazság, vagy a testi vonzalom erősebb?

Ahogy jóra fordul az idő, a homoszexuális Frank (Pierre Deladonchamps) a tópartra indul, hogy ott férfiakkal ismerkedjen. Itt találkozik Henrivel (Patrick d’Assumçao), akit elhagyott a felesége. A két férfi barátságot köt, miközben Frank továbbra is azt csinálja, amiért eredetileg a partra jött. Feltűnik a színen a jóképű Michel (Christophe Paou), akibe azonnal beleszeret. Ahogy sötétedik és kiürül a part, Michel megöl egy másik férfit. A jelenetnek Frank az egyetlen szemtanúja. Egyikük személyes dolgai napokig érintetlenül fekszenek a parton, mégis mindenki úgy tesz mintha semmi nem történt volna. Frank őrlődik, mert miközben teljesen Michel bűvkörébe kerül, az ügyben kirendelt nyomozó egyre kényelmetlenebb kérdéseket tesz fel. A nyomozó megjelenésével a közösségen belül már érződik némi feszültség, Frank Henrivel való barátságát sem nézik jó szemmel.
A filmnek nincs zenéje, csak a víz és a szél hallatszik, az ember által keltett legkisebb nesz sem maradhat észrevétlen. A tó melletti parkoló minden reggel megtelik autókkal, majd napnyugta előtt kiürül. A cselekmény nem hagyja el a helyszínt, nem tudjuk, hogy a parton kívül – és úgy általában – ki mit csinál, mivel foglalkozik, kevés kivételtől eltekintve a jelenlévők nevét sem ismerjük. Erre a helyre a férfiak szórakozni járnak, ezért nem meglepő, hogy az idő nagy részében meztelenül mászkálnak, közben köszöntik egymást, beszélgetnek és keresik az éppen ráérő és nekik tetsző partnert. Mindenki ismer mindenkit és senki nem ismer senkit. Még találgatnunk sem kell, hogy a bozótosban mit csinálnak, mert minden a szemünk előtt zajlik. A film úgy nem szexfilm, hogy közben a központi témája a szex. A gyilkosság is csak egy kis időre képes feledtetni mindenkivel, hogy miért is van itt valójában. Még Frank és Michel is ideje nagy részét a testi örömöknek szenteli, miközben haladnak a végkifejlet felé.
Nagyon bátor, nem szokványos, gondolatébresztő film, ami felkavarja, felzaklatja az embert, függetlenül attól, hogy mit – és miért – gondol a témáról. Nehéz vélemény nélkül végignézni. Alain Guiraudie Cannes-ban rendezői díjat nyert.

10_6

 

 

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (26.)
Következő cikk A hang ereje