Már megint lakótársat keresünk (Casse-tete chinoist); rendező: Cédric Klapisch; szereplők: Romain Duris, Audrey Tautou, Cécile De France, Kelly Reilly; színes, magyarul beszélő, francia romantikus vígjáték; 117 perc; 2013; 16
Amerikából jöttem…
Sejthető, milyen hálátlan feladat lehet a szerzőknek egy film folytatását elkészíteni, hiszen alig várjuk, hogy a moziból kifelé, a kiírás alatt már ingassuk a fejünket, és azt morogjuk „hááát, az első jobb volt”. Most nem feltétlenül kell morogni.
Mivel a Lakótársat keresünk annak idején nem akarta megváltani a világot, a második és a harmadik részen is kisebb volt a nyomás. Könnyű, ártalmatlan cukiság. Nyálas, de azt büszkén vállalják az alkotók.
Ahogy az első részben, úgy a harmadikban is egy korunkra jellemző helyzetben kell boldogulni hőseinknek. Mert ugye kinyílt a világ, az jön ki-be, aki akar. A szép nagy globalizáció eredményeként a harmincas, negyvenes korosztály képviselői között nincsenek már nyelvi és kulturális akadályok. Ha mégis, akkor az mindig valamilyen barátságos együttnevetésbe torkollik.
A sorozat harmadik része alapvetően már nem ezzel operál, de meglepő módon tudja folytatni ugyanannak a kérdésnek a boncolgatását. A „gyökértelen” mobilitás éveinek köszönhetően több nyelven vitatkoznak, kontinenseket váltogatnak a szereplők. Ahogy az első részben az Erasmus program volt a varázsige, úgy most a nemzetközi gyermekelhelyezés.
A legfontosabb dolog, ami megváltozott: a srácok mostanra tényleg felnőttek. A főszereplő túl egy házasságon, és gazdagodva két gyerekkel – ahogy a cím is jelzi – már megint keresi a helyét. Fontos kiemelni, hogy nem még mindig, hanem már megint. Xavier (Romain Duris) a megváltozott körülmények ellenére is maradt, aki volt. Nem erőltették rá a felelősségteljesség gúnyáját, sem pedig a még mindig „nem érdekel a holnap” maszlagot.
Azt nézzük el a sztorinak, hogy kicsit olcsón oldotta meg a „csapat kemény magja újra együtt” dolgot, de végülis megérte, mert jó látni, hogyan változtak az egykori diákok az elmúlt évek alatt.
A történet egészséges ritmusban halad, korrekt a cselekmény, és néhány gyermeteg fordulattól eltekintve kedves részlezárásokat sorakoztat fel. A film izgalmas képi megoldásokkal is szolgál, vicces montázsok, animációk váltják egymást.
Ja, és persze a leszbi-vonal maradt, hogy ne legyen hiányérzetünk.
