Mi vagyunk a legjobbak! (Vi är bäst!/We Are the Best!), rendező: Lukas Moodysson, szereplők: Mira Barkhammar, Mira Grosin, Liv LeMoyne, svéd filmdráma, 104 perc, 2013. (12)
Három a kislány
A nyolcvanas években járunk Stockholmban. Két tizenéves lány elhatározza, hogy punkzenekart alapítanak, ám van egy kis bökkenő: semmilyen hangszeren nem játszanak. Vicces és felemelő skandináv mozi.
A punk szubkultúra a hetvenes években vált népszerűvé Svédországban. A zenével elsők között próbálkozó – és a mai napig a leghíresebb – formációk közül a KSMB 1982-re feloszlott, egy évre rá követte őket az Ebba Grön. Sokan úgy vélték, a punk csillaga leáldozóban van.
Stockholmban két tizenéves lány, Bobo (Mira Barkhammar) és Klara (Mira Grosin) mégis úgy dönt, hogy ezen a zenén keresztül üzeni meg a világnak, mennyire utálja sportot. Még az sem zavarja őket, hogy soha semmilyen zenei képzésben nem részesültek az iskolai énekórát leszámítva. Azt hiszik, könnyű dolguk van, de rá kell jönniük, hogy ez a műfaj sokkal többet jelent, mint hogy tépjük a húrokat, püföljük azt a szerencsétlen dobot és hangosan ordibálunk. Nincs mit tenni, a sikeres induláshoz meg kell maguknak nyerniük Hedviget (Liv LeMoyne), aki kitűnően játszik gitáron, csak éppen mélyen vallásos.
Coco Moodysson Aldrig Godnatt/Never Goodnight című képregényét férje filmesítette meg. Lukas Moodysson filmjei – Redvás Amal, Együtt, Lilja 4-ever, Mamut stb. – nálunk is ismertek és kedveltek. A Mi vagyunk a legjobbak! gyönyörűen beillik ebbe a sorba. Hiteles korrajz, mely rávilágít a társadalmi problémákra, de leginkább a kamaszkor szépségeire és buktatóira, úgymint a szülők, a tágabb család, a barátok, ismerősök, az iskola, a zenekarban elfoglalt hely és a fiúk. És persze a külsőnk, amivel soha nem vagyunk megelégedve. Úgy kapjuk vissza a nyolcvanas évek Svédországát, hogy igazából bárhol és bármikor járhatnánk és igen, annak ellenére, hogy soha nem akartam punkzenekart alapítani, teljesen magaménak éreztem a filmet. A gyerekek – a lányok mellé fiúk is érkeznek- játéka lenyűgöző. Tökéletesen veszik az akadályokat, különcök, viccesek, szerethetőek, mindegyikük telitalálat. A felnőttek igazából csak statisztaként vannak jelen.
Szóval 1982-t írunk és a 13 és ¾ éves Adrian Mole éppen a farkát méri valahol Skóciában. Elvégre egyszer kamasz az ember.
9/10
