Szerelemre hangszerelve (Begin Again); rendező: John Carney; szereplők: Keira Knightley, Mark Ruffalo, Catherine Keener, Hailee Steinfeld, Adam Levine; színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 104 perc, 2013 (12)
Greta (Keira Knightley) főiskolai szerelmének ír dalokat. Dave-vel (Adam Levine) New Yorkba költöznek egy remeknek tűnő stúdiószerződés miatt. Dave első vidéki turnéján megcsalja Gretát. A lány hirtelen egyedül találja magát, és akkor, egy zenés bár pici színpadán felfigyel rá egy munkanélküli zenei producer… A fenti leírás alapján ez a film borzasztóan elcsépelt, unalmas történet is lehetne. De nem az.
Első pillantásra azt gondolnánk, előrébb lendülhetne már a filmipar a Knightley-féle nőideál ábrázoláson, és úgyis csak azoknak fog tetszeni, akik az ezredfordulós Kate Moss-on szocializálódtak, de Knightley bizony a helyén van. Jól áll neki a huszas évei végén járó felfedezetlen fél-tehetség szerepe. Végig énekli a filmet, s habár a számok nagyrésze a 90-es évek közepén is csak halványan tündöklő Alanis Morisette-re emlékeztet, a film alkotói teljes mértékben hallgatható soundtracket jegyeznek (megjegyzem, főleg annak fényében, hogy az idei év eddigi popipari teljesítményei, akár Lady Gagára, akár Lana Del Reyre gondolunk, messze elmaradtak a elvárttól).
A Maoon5-os Adam Levine remek „pályakezdő popsztár”. Jól áll neki az amerikai X- faktoros szereplések után ez a szerep. Ellenszenves, utálatos, gyenge. Érdekes módon mégis kevésbé tenyérbemászóan öltöztetik, ami mindenképpen egy kellemes csalódás. A jelmeztervező egy-egy kivételtől eltekintve (mutass nekem egy 16 éves tinilányt aki ma betűkockákból kirakott nyakláncot hord…) igazán különleges és egyedi darabokba öltözteti az alternatív zeneipar szereplőit. Magasderekú nadrágok, kardigánok, mellény, kalap. És mégsem esik át a ló másik oldalára.
Mark Ruffalonak is sokat segít a jó jelmez, a póló, a zakó, meg a borosta. Ő is olyan, mint a film ábrázolása általában: nagyszerű mert egyszerű. Egy fetrengő férfit látunk, egy whiskys üveget a polcon, egy régi Jaguart és máris szólnak a rossznál rosszabb demólemezek…
A film a közepesen eredeti befejezéssel is egy meglepően jó humorú, jó arányérzékkel megírt vígjáték. A szerzői filmes John Carney következő filmje is zenés lesz. Reméljük sikerül neki a jövőben is még ilyet.
