Tini nindzsa teknőcök (Teenage Mutant Ninja turtles); rendező: Jonathan Liebesman; főszereplők: Megan Fox, William Fitchner, Will Arnett, Whoopi Goldberg; amerikai akció-vígjáték; 102 perc; 2014 (12)
Vannak olyan történetek, amik jóllehet, eredeti formájukban nagyon sikeresek, nem működnek filmen. A Tini nindzsa teknőcök ilyen. Ha jobban belegondolunk, már az alapsztori is elég parodisztikus: kigyúrt teknősbékák szamurájkarddal kaszabolják New York gonoszait, két akció között pedig kedélyesen pizzázgatnak a csatornákban…. Miért?! Ennél már csak az nevetségesebb, ha valaki mindezt komolyan is veszi és eljátszatja valódi emberekkel. Szerencsére 2014-ben van már olyan fejlett a digitális technika, hogy nem jelent gondot néhány mutáns teknős megformálása, nem ezzel volt baj Michael Bay filmjében sem.
Ott van először is a célközönség problémája: azok, akik az eredeti rajzfilmen, illetve képregényen nőttek fel már mind felnőtt emberek és nem biztos, hogy nindzsa teknőcökről szeretnének filmet nézni szabadidejükben. Maradtak tehát a gyerekek, akik viszont leginkább a számítógépes játékokból, illetve a 2000-es években készült különböző remake-ekből ismerik a négy harci teknős történetét. A készítők nem szerettek volna senkiről sem megfeledkezni, így született meg az alapvetően gyerekeknek szánt akció-vígjáték, amiben azért megmutatják annyiszor Megan Fox hátsóját, hogy az érettebb nézők is kedvüket lelhessék benne.
Ez a kicsit skizofrén felállás rányomja bélyegét az egész filmre: a gyermekeknek szánt poénok hihetetlenül ostobák, az igazán vicces részeket viszont csak az idősebbek értik. A készítők arra alapoznak, hogy a néző jól ismeri a szereplőket, ezért egészen egyszerűen nem foglalkoznak azok személyiségével, pedig az eredeti történetben fontos a négy testvér jelleme, egymáshoz való viszonyuk. 
Annál nagyobb figyelmet kap a Megan Fox által alakított April O’Neil karaktere, sőt a Tini nindzsa teknőcök tulajdonképpen róla szól. A szétplasztikázott arcú színésznő sajnos tökéletesen alkalmatlan az okos újságírónő szerepére: a sok műtétnek köszönhetően csücsörítésen kívül semmilyen arckifejezést nem tud eljátszani és ami jó esetleg van a játékában, arról ordít, hogy rendezői utasítás eredménye.
Amiben igazán erős a film, azok az akciójelenetek, amiből konkrétan hármat láthatunk a 102 perces játékidő alatt. Nagy kár érte, mert a 3D élménynek köszönhetően ezek a jelenetek azok, amiket mindenki egyformán élvezhet kortól, nemtől függetlenül. Volt egy olyan félelmem, hogy a teknősöket izmos, szexi szívtipróknak állítják majd be, de szerencsére meghagyták őket a képregényből ismert jófej figuráknak- igaz, a kelleténél többször poénkodnak azon, hogy April mennyire jó nő.
A teknősöket egyébként a legkifinomultabb technikával bámulatosan élethűre csinálták, ezért -főleg az akciójelenetek alatt- sikerül is megfeledkeznünk arról, hogy a szuperhősök valójában mesefigurák.
Bevallom, nem teljesen előítélet mentesen ültem be a Tini nindzsa teknőcökre, amihez képest az eredmény mindenképpen kellemes csalódás volt, de azért remélem, hogy a Hupikék törpikék és ezután a következő rajzfilm adaptáció nem A bolygó kapitánya lesz.
%20–%20kritika){kind=link}