Senki szigete; rendező: Török Ferenc; szereplők: Jakab Juli, Mohai Tamás, Bánfalvi Eszter, Schell Judit, Stohl András, Margitai Ági; színes, magyar romantikus vígjáték, 96 perc, 2014 (12)
Hosszú várakozás előzte meg Török Ferenc legújabb filmjének bemutatóját. A rendező azt állította, nem Moszkva tér 2-t akart készíteni, mégis valami hasonlóan könnyű, nézőbarát filmet szeretett volna létrehozni. Úgy gondoljuk sikerült.
A Senki szigete három fiatal véletlenszerű találkozását meséli el. A koncepció szerint könnyed, vizuálisan felturbózott módon. A látvány tényleg különleges: eredeti használati tárgyak (gumicsónak ágy, földgömb doboz, tv-akvárium, miegymás) és színes falfelületek váltják egymást a képeken. A jelmezek szintén illeszkednek a történethez, alapszíneket látunk, tisztán és harmonikusan. Mint a mesében.
Meseszerű film ez. A karakterek is tiszták és elbűvölőek, a színészek teszik a dolgukat. Jakab Julin (hálaistennek) nem látjuk a színpadi rutint, ebből kifolyólag néhol a vásznon is rutintalan, de a legtöbb jelenetben spontán és laza. Ugyanígy természetes Mohai Tamás, aki végre nem azt a nyálas, olcsó Fa dezodortól bűzlő, hunyorgó magyar férficsillag, akit a hazai vígjátékokban látni szoktunk.
Habár néhol igen gyengék a dialógusok, a sztori egy pillanatra sem ül le. A dramaturgia egyszerű, de remekül működik. A magyar film vérzékeny pontjai közül ezúttal az utolsó is gondosan kezelt: habár a rendező nem bírja megállni, hogy az adott letargikus pillanatban ne játsszon be egy szomorú konczzsuzsa-slágert, a film mégsincs túlzenélve.
Mindent összevetve, habár nem fog zajos fesztiválsikereket aratni, a Senki szigete egy jól sikerült, igényes film, nem fogunk csalódni, ha jegyet veszünk rá a moziban. Úgy állunk majd utána a magyar vígjátékhoz, mint Margitai Ági karaktere a fővároshoz: „Budapest azért elég jó hely… Néha…”
