Doboztrollok (The Boxtrolls) rendezők: Anthony Stacchi, Graham Annable, szinkronhang: Csifó Dorina, Baráth István, Csankó Zoltán, Kardos Róbert, Bertalan Ágnes, színes, magyarul beszélő, amerikai-angol animációs film, 97 perc, 2014 (12)
Szeretted Tim Burton stop motion történeteit? Már reflexszerűen füledhez kapsz, ha a gyerekek Disney dalokat énekelnek? Unod már a manapság csak folyatásokból élő Pixar és DreamWorks Animation mozikat? Akkor ezt semmiképpen se hagyd ki!
A marketing sokszor becsapja az embereket, ugyanis Graham Annable, Anthony Stacchi első rendezéséről van szó. Eddigi munkáik az animációk és a vizuális effektek világában zajlottak. Ezért a plakáton is olvasható, Coraline, és ParaNorman alkotóitól felirat kissé becsapós, de a filmre így sem lehet panasz.
A történet szerint Sajthida városára, mikor leszáll az éj, akkor csatornáiból előbújnak a doboztrollok, akik kacatokat guberálva építik lelkesen találmányaikat földalatti barlangjukban. Egészen addig, míg egy éjjel egyikük el nem rabolja a Haraszt babát. Ezt követően megkezdődik az üldözésük Suvasz vezényletével, aki többnyire ennek a tettnek egyetlen szemtanúja és híresztelője.
Gondolom itt a kedves olvasó, már a végkimenetelét is megjósolta a filmnek, ám mielőtt mély búcsút vennénk a bábok folyamatos fényképezéséből létrejött filmnek, arra kérem mégis, adjunk neki egy esélyt. Ugyanis komoly témákat vonultat fel, ha lecsupaszítjuk a filmet, akkor kapunk egy koholt vádakra épített üldöztetést, egy görbe társadalmi tükörrel nyakon öntve, amit végül nem boncolgatva a család és barátság fontosságával zár le.
Alan Snow azonos főcímmel készült könyvtrilógiájának kohéziója, amit ez a két úriember mozivászonra álmodott, nem elégedett meg az egyszerű rajzfilmes szlogenekkel. Ha így lett volna, akkor kapunk ismét, egy Maugli, vagy Tarzan történetet. Igaz ez a merész továbbgondolás a karakterekre is, Archibald Suvasz, aki saját testi épségét figyelmen kívül hagyva akar a felső osztálybeli fehér kalaposok közé tartozni, több személyiséget is magára öltve a céljaiért. Lord Camen-Bert, csak történetileg ellenpólusa, hiszen ugyanannyira sznobizmusának és sajtfüggőségének megszállottja, hogy mindenét ezen értékek mögé utasít egészen a film végéig. Ahogy kislánya Winnie Portley-Rind is nehezen kategorizálható, akit szeretnék apja szavaival jellemezni: „Én morbid kis angyalom”.
Látványvilág szempontjából még mindig támogatom a stop-motion technikát, főleg ha viktoriánus és steampunk környezetbe van helyezve. A rendező páros tehát, mert más lenni, ahogy már elődeik is a Shrekkel (Andrew Adamson, Vicky Jenson), és összességében a film, ahogy a doboztrollok lakóhelye is, kissé sötét, egy picit kaotikus, és kellemetlen, de azért szerethető.
