Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon), rendezte: szereplők: Mason Thames, Gerard Butler, Nico Parker, Nick Frost, Gabriel Howell, Julian Dennison, Bronwyn James, Murray McArthur, amerikai-angol fantasy, 126 perc, 2025., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Remake-be szabva
Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős feldolgozását ugyanaz a Dean DeBlois jegyzi, aki a három animációsfilmet és az ugyancsak idén „élőszereplősített” Lilo & Stich -A csillagkutya 2002-es eredeti rajzfilmes változatát. A hús-vér színészekkel és számítógéppel hüllőszerűbbé varázsolt sárkányokkal operáló mozi legnagyobb erénye egyben a hátránya is, a megjelenítést leszámítva gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint korábban, Gerard Butlert és John Powell zeneszerzőt pl. sokadik alkalommal. Mivel ezúttal is nagy szeretettel nyúltak az alapanyaghoz, ezt átérezve, mi is szerettük és jó szívvel ajánljuk mindenkinek: igenis van helye a kínálatban! 2010-ben a mozikba került egy nagyszerű animációs alkotás, mely cselekményét tekintve ugyan jelentősen eltér a brit írónő, Cressida Cowell azonos című regényétől. a végeredményt tekintve egy jól összerakott, látványos, tanulságos és szórakoztató rajzfilm lett, amit a mai napig sokan szeretnek. Ugyanebben az évben (alig néhány héttel később) került a mozikba az Alice Csodaországban és ezzel magasabb fokozatba kapcsolt a klasszikus rajzfilmek élőszereplős feldolgozása. Eltelt másfél évtized és a két Oscar-díjra jelölt, anyagilag sikeres és két folytatást is megélt (2014., 2019.) rajzfilm sem kerülhette le a sorsát.
Élőszereplős Így neveld a sárkányodat? Azt meg hogy? Mert igazi vikinget szerezni még csak-csak, na de sárkányt? Hát nem elég nekünk az éneklő gyertyatartó, meg a bányásztörpék? Mert van, hogy fognak egy színészt, mindenféle pöttyöket ragasztanak rá, aztán csinálnak belőle egy állatot vagy valamilyen lényt, de olyan is előfordul, hogy felveszik vele az adott jelenetet, amit utána képkockáról képkockára átrajzolnak. Meg persze olyan is van, hogy egy állatos rajzfilmet gondolnak újra hiperrealisztikus állatokkal, melyek ugyan nem valódiak, de pont úgy néznek ki (a sárkány ugyanakkor kitalált lény, ugye). Az élőszereplős filmekben sokszor csak a színészek valódiak, minden más körülöttük számítógéppel van megrajzolva és biztos vagyok benne, hogy ezúttal egy percig sem repkedett senki valódi sárkányháton, de még műsárkányháton sem. A műfaji meghatározás valóban nem könnyű, a díjátadókon újabban a mesterséges intelligencia használata vált ki vitákat. Pár év és két kategória marad: a film, meg a minden más.
A sztorit valószínűleg sokan ismerik, az egész egy súlyos félreértésen alapul, mely szerint a sárkányok azért vannak, hogy megkeserítsék az ember életét, ezért minden eszközzel irtani kell őket. A történelemben nem a vikingek az elsők, akik ekkorát tévedtek és bizony nem is az utolsók. Kiderül ugyanis, hogy a sárkányok alapvetően jó fejek, de legalábbis teljesen ártalmatlanok és egyszerűen csak megvédik magukat. Minderre egyébként egy kamasz srác jön rá, aki nem mellesleg egy viking törzsfő fia és akinek esze ágában sincs apja nyomdokaiba lépni, értsd: sárkányok leölésével kivívni mások tiszteletét. Vajon hány találmányt és felfedezést köszönhetünk a „Nem fogod vinni semmire.”-nek? Telefon? DNS? Amerika? Sárkányok?
Hablaty amúgy eszes gyerek (szeret mindenféle vikingkort meghaladó szerkezeteket kitalálni), csak a megfelelési kényszer, apja szigora és lemondó tekintete hatnak rá bénítóan, ezért mindig mindent elszúr. Egy felnövéstörténet keretében lel rá Fogatlanra, a testi fogyatékossággal bíró sárkányra, ezzel együtt pedig a sárkányok valódi természetére, apja elismerésére és a legvagányabb viking csaj szerelmére is. Mindezért egy lábat térd alatt elveszteni igazán nem nagy áldozat. Az élőszereplős feldolgozásokat simán ki tudja nyírni, ha a közönségnek a kiválasztott színészek, színésznők nem tetszenek. A közelmúltban bizony volt erre példa és mivel minden a jegypénztáraknál dől el, anyagi bukást jelentettek a készítőknek. Bár mindketten mesefigurák, mivel Hófehérke és Ariel nem az eredeti animáció karaktereinek külső jegyeit viselték magukon, sokan bojkottálták az élőszereplős változatokat. Az Így neveld a sárkányodat esetében az Astridot alakító Nico Parker verte ki a biztosítékot egyeseknél. A zimbabwei anyától és angol apától született Thandiwe Newton és a brit, valamint spanyol felmenőkkel bíró Ol Parker lánya minden, csak nem viking, de még csak nem is szőke, mint a rajzfilmben.
A filmben egyébként mindenféle nációból láthatunk szereplőket, amit azzal magyaráznak, hogy a vikingek mindenfelé elkalandoztak. Tanulmányaimból ugyan nem rémlik, hogy a maori származású Julian Dennison ősei földjén is jártak volna egykoron, de ki tudja. Thor Heyerdahl talán. Erre igazából csak a csámcsogók kedvéért tértem ki, mert engem ez egyáltalán nem zavart, ugyanis továbbra is egy mesefilmről van szó. Sárkányok vannak benne, érted? Meg Odint és Thort emlegetik. Hablatyot amúgy egy 17 éves texasi srác, Mason Thames alakítja, aki – most tessenek örülni! – hasonlít a rajzfilmes karakterre. Nico Parker nekem baromira bejött, kicsit emlékeztetett Zendayára, illetve az általa alakított karakterre a Pókemberből, annak lazaságára, közönyére, majd érdeklődésére a főhős iránt. Jó, hát ebben a sztoriban alapból sok minden benne van, Erik a viking, Jurassic Park, Avatar, A kis herceg, Sárkányszív, Godzilla, meg ki tudja még mi. A valódi színészek és színésznők mellett valódinak hat a környezet és valódinak hatnak a sárkányok is. Talán éppen Fogatlan lóg ki a sorból, mert ő eleve kevésbé sárkányosra van megrajzolva és az „élő” karakter is ugyanezt képviseli, természetesen hüllőszerű szemekkel, fogakkal, szárnyakkal, kültakaróval. Cuki.
Vizualitásában valóban úgy néz ki az egész, mint egy modern élőszereplős mese, ahol a színészek a zöld háttér előtt azért rendesen odateszik magukat. A tengerparti sziklák között cikázó sárkány hátán ülve érezhetjük magunkat, ezek valóban páratlan felvételek, akárhogyan is készültek. IMAX-ben néztem, látványra, grafikára nem lehet panasz, de egy Dreamworks esetében ne is legyen már.
Az Így neveld a sárkányodat jól adja vissza az eredeti animáció atmoszféráját, hangulatát, báját, humorát és üzenetét. Azzal, hogy hús-vér emberek játszanak benne és a sárkányok is élőbbnek hatnak, egyáltalán nem lett ijesztőbb, az egész megmaradt egycsaládi mozinak, ami mindenkit kiszolgál, kicsit és nagyot egyaránt. A játékidő ugyanakkor még hosszabb lett, a közel két óra a legkisebbeknek azért okozhat gondot. Amikor kijöttem a moziból, az járt a fejemben, hogy elsőre is élőszereplősre kellett volna megcsinálni, de azt hiszem, mind a sorrend, mind pedig a két változat között eltelt másfél évtized pont jó és egyáltalán nem felesleges, nem trendről, bőrlehúzásról vagy pótcselekvésről van szó.