Swing, rendező: Fazekas Csaba, szereplők: Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska, Törőcsik Mari, Kulka János, színes, magyar romantikus vígjáték, 117 perc, 2014 (12)
Üde színfolt olyan katasztrófák után, mint a Szinglik éjszakája vagy az S.O.S. Love, még is tovább erősíti a magyar filmek gyerekbetegségét, miszerint nem fogja becsalni a nézőket.
Ha elvonatkoztatok attól, hogy ez egy romantikus vígjáték és nem várunk történetileg földhözragadt realista ábrázolást, akkor is tartalmazott helyenként olyan jeleneteket, amitől kissé feszengve ültem a székemben.
A Swing egy fordított mese, ahol egy tündérkeresztanya segít három nehéz sorsú hölgyeménynek. A különböző korral, és anyagi helyzettel rendelkező főszereplők, akiknek az élete egy közös éttermi találkozás során keresztezi egymást, egy már kiöregedett dizőz (Törőcsik Mari) egyengeti tovább. Ezt követően mentorként szárnya alá veszi őket a régi barát Ali (Kulka János), aki egy transzvesztita bártulajdonos, illetve fellépő is. A forgatókönyv első szarvashibája, hogy Emmi fogadja be őket, mert Kati (Ónodi Eszter) elmondása szerint gyermekével (Bezerédi Bendegúz) nincs hová menniük, mert nem ismernek senkit. Ám ezt követően mégis jön az isteni szikra a részéről, hogy ott van Ali, aki majd bevezeti őket a showbiznisz világába, úgy hogy egy vasuk sincs.
Sikerül is egyik előadásuk során megegyezniük a Hofmannal (Tóth József), akinek jobb keze Miki (Mészáros Béla) indul velük egy hakni turnéra a Balaton körül.
Az eddigiek alapján leszűrhettük, hogy az emberi sorsok lesznek a film mozgatórugói nem a történet. Ami be is vált olyan színészi alakításoknak hála, mint Kulka Jánosé, akinek karakterébe nehezen lehetne belekötni. Ugyanez elmondható Törőcsik Mari teljesítményéről is. A kórházi találkozásukból kibontakozó Emmi búcsúdal szerintem a film legjobban megírt jelenete, amely tiszteleg egy mondhatni saját életéről megemlékező legendáról.
Ónodi Eszter szintén a pozitív alakítások sorát gyarapítja, egyedüli szülőként, aki több negatív oldalát is megmutatja az énekesnői karrierre még mindig vágyakozó anyukák számára. Tökéletes iskolapélda Rita (Csákányi Eszter) életútja is, akit férje egy újabb, fiatalabb, egyszerűbb leányzóra cserél, mégis sorsával dacolva nem adja fel, noha többször is vissza akar lépni.
Az ő történetének a vége volt számomra a legmeglepőbb, mert éppen hátat fordított az eddigi filmekben tapasztalt receptnek. Ellenben Kati és Angéla (Törőcsik Franciska) befejezésével, amelyek nem hazudtolták meg magukat. Franciska, ha névrokonságot is mutat, az előbb említett színészlegendával a játékában ez nem mutatkozik meg. Tökéletesen hozza a szégyenlős nagy ambíciókkal rendelkező álmodozót, de meg is reked ezen a szinten, ahogy a film halad tovább. Egészen a nagy fináléig vártam, hogy a rengeteg magába fojtott feszültségtől egyszer csak elpattan benne valami, és láthatunk egy önmagából teljesen kivetkőző alakítást, de mindhiába.
Ha eddig több volt a pozitívum, akkor mégis miért nem működik?
Vannak benne giccses párbeszédek (vodka és Franciska hasonlat), sokat elhasznált műanyag belépések (Bűvész Gábor felvezetése), a kritika elején is említett logikai hibák, a műfajban már agyonhasznált fordulópontok (két szereplő elbeszél egymás mellett és összevesznek).
Továbbá sajnos nem tudtam figyelmen kívül hagyni, az olyan életszerűtlenségeket, mint amikor Kati karaktere bekönyörgi magát a legelső étterembe pincérnek. Láthattunk már idehaza hasonló műfajban mozgó alkotásokat, amelyek hordozták magukban a senki se fog megmenteni magyar mentalitást, ami a nézőknek számára könnyebb kapaszkodó az empátia és szerethetőség felé.
A látottak alapján, ha valaki kikapcsolódni vágyik és nem zavarják az ilyen malőrök, akkor nyugodtan üljön be a Swingre, nem fog csalódni, ám véleményem szerint a nézők másra fognak jegyet váltani.
