Exodus: Istenek és királyok


exodus_gods_and_kings_movie-wide
Exodus: Istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings), rendező: Ridley Scott, szereplők: Christian Bale, Joel Edgerton, Aaron Paul, amerikai-angol történelmi kalandfilm, 142 perc, 2014. (12)

Vörös-tengernyi kaland

Aki nem olvasta még a Bibliát 3D-s szemüveggel, az most megteheti. Ridley Scott az ókori Egyiptom földjére kalauzol minket, ahol a zsidók 400 éve raboskodnak, de már nagyon mehetnékjük van.

A halál közeledtével az öreg uralkodó magához hívatja legkedvesebb tábornokát és közli vele, hogy utódjául őt szánja, nem pedig vér szerinti fiát. Mikor mégis az utóbbi kerül hatalomra, a tábornoknak menekülnie kell, hogy aztán később egy nagy tettet hajtson végre. exodus-gods-and-kings-stills-should-we-boycott-ridley-scott-s-exodus-gods-and-kingsEsküdni mernék rá, hogy ezt már láttam valahol. Csak moziban ötször. Ehhez hasonló sztorit a Bibliában is ismerhetünk, melyet teljesen véletlenül éppen a Gladiátor rendezője vitt vászonra. Időben kicsivel előrébb járunk. Memphisben ekkor még nyoma sincs a Királynak, az uralkodót fáraónak hívják, becsületes nevén Széthi (John Turturro), de meghal. Az öröklés kérdésébe beleszólna özvegye, Tuja (Sigourney Weaver) is, mert egyrészt van egy jóslat, másrészt Mózesről kiderül, hogy héber.
Mózes (Christian Bale) és Ramszesz (Joel Edgerton) karaktere egyébként túl modern és pimasz a korhoz képest, akárcsak a szájukba adott mondatok. Elképzelhető, hogy a szerzők közül éppen a Hogyan lopjunk felhőkarcolót? írói kapták ezt a nemes feladatot.
Az Exodus: Istenek és királyok pontos és precíz alkotás, elképesztően sok munka van benne, ezt elvitatni nem lehet. Arról, hogy Ridley Scott hogyan viszonyul az élet nagy kérdéseihez, az Alienbe oltott Prometheuson keresztül már bepillantást nyerhettünk. Ennek mintegy folytatása ez a film, az általa közvetített vallásfilozófia és istenkép jó eséllyel megosztja majd a közönséget. A Gladiátor a sikerét nem csak a szereplőknek és a zenének köszönheti (még mindig libabőrös leszek, ha meghallom a Now We Are Free-t, amit a Dead Can Dance koncertek leszedált közönsége is őrjöngve fogad), hanem annak is, hogy egyszerű, mint a sárga bögre, amit viszont hihetetlen profizmussal és mindenki számára befogadható módon tár elénk.
Az Exodus grandiózus, látványos és filozófikus, de ahogy hogy az öreg Mózes a frigyládát szorongatva zötyög a szekéren egyből az a filckalapos fickó jutott eszembe az ostorral.
6/10

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Paddington
Következő cikk DVD-k a bolhapiacról