Paddington, rendező: Paul King, szereplők: Ben Whishaw, Hugh Bonneville, Sally Hawkins, Nicole Kidman, Julie Walters, Jim Broadbent, színes, magyarul beszélő, angol-francia-kanadai családi vígjáték, 97 perc, 2014 (6)
Jó kezekbe került Anglia egyik gyerekirodalmi ikonja, akinek szintén egy pályaudvaron található a szobra.
A II. világháború utáni évektől egészen napjainkig termékeny Bond tollából, eddig 26 könyv született a perui medvebocs kalandjairól. Két okból kifolyólag is fontos ezt kiemelni, ugyanis a filmre adaptálás során a kezdeteket szerették volna bemutatni, ám az időközben 56 évet megélt Paddington történetei mindig az aktuális kor tökéletes jellemrajzai voltak.
Paul King úgy oldotta meg ezt az időbeli szakadékot, hogy az előzményeket ismerteti meg velünk Pastuzo bácsi és Lucy néni által, majd csak ezt követően mutatja be a címszereplőt. A két nem mindennapi medve, egy brit felfedező látogatását követően egy londoni útról álmodozik, és ennek szellemében nevelik fel unokaöccsüket is. Amikor egy földrengés elpusztítja otthonukat, Lucy néni úgy dönt, hogy felcsempészi Paddingtont egy mentőcsónakban az Angliába tartó hajóra.
A biztonság kedvéért nyakába akaszt egy kartonpapírt a következő felirattal: „Kérem, törődjenek ezzel a medvével! Köszönöm!” Az alkotó elmondása szerint a II. második világháborúban evakuált londoni gyermekek hordtak ilyet a nyakukban, hasonló bőrönd társaságában, mint ami Paddingtonnál is megtalálható. A mackó egyedül érkezik meg a Paddington állomásra, ahol azonnal szembesül vele, hogy az élet a nagyvárosban nem pont olyan, amilyennek elképzelték. A gramofonról tanult köszöntéseivel senki sem foglalkozik, és az emberek cseppet sem figyelnek rá. Egészen addig, míg a Brown család legidősebb női tagja meg nem sajnálja, és rá nem beszéli férjét, hogy fogadják be az otthontalan macit. King ugyanolyan finoman hangolva adja át az emberek közönyét és a társadalom megannyi hibáját, ahogy azok eredetileg is megtalálhatóak a sorok között. A rendező mellett szól az is, hogy az eredetileg perui Pastuso elnevezésre hallgató mackó neve, (nem összekeverendő Pastuzoval, aki a bácsikája volt) medve nyelvű kiejtésre lett cserélve, ezzel újrateremtetve a bábeli problémát. Ugyanis manapság a spanyol nyelvű név, nem lenne olyan szokatlan a britek számára. A film során az udvariasság igazán példaértékű, továbbá eléggé sokszor a komikus pillanatok megteremtője (zsebtolvajnak való tárca visszaadás). Többnyire gyermeki humor illetve az angol viccek jellemzik mindvégig a filmet. Egy fogkefe incidensnél megijedtem, hogy végül mégis elmerül a gusztustalan poénok sablontárházában a mozi, de szerencsére nem. 
A színészi alakításokra nem lehet panasz, bár számomra furcsa volt a lendületesen energikus Doktort most egy a szomszédokat fúró öregemberként látni, de ez Peter Capaldi (Mr. Curry) játékát dicséri. Az egyetlen karakter, aki kissé kilóg, az az eredeti történetben nem létező Millicent (Nicole Kidman). Noha tökéletesen be lett illesztve a háttértörténete, és a plusz száll Mr. Curryvel, akkor is lehet a Szörnyella De Frász groteszkebb alakját idéző Kidman talán sok lesz a szülők számára. A gyerekeknek semmiképp, tapasztaltak ők rosszabb dolgokat is, mint egy szépséges ám annál gonoszabb múzeumi preparátor.
Összességében Paddington a tökéletes választás a család számára, mert minden tagjához eljut az üzenete. És remélem egy nap személyesen is meglátogathatom, az állomáson található bronzból készült mackót.
