Unalmas nerd kinézetű embernek tartja magát, a hobbijai az ejtőernyőzés, és a szörfözés. Ennek ellenére a legfélelmetesebb élménye az apjához köthető, egy szerepét illetően. Mac orientált, szereti a The Clash zenekart, illetve Michael Jacksont. A szarvasvadász, és De Niro alakítása a Keresztapában késztette arra, hogy színész legyen. Elmondásai szerint az Amerikai Kommandó: Világrendőrség szexjelenetét tekerte vissza a legtöbbször. Kedvenc alakításáról csak annyit mondott, hogy a pitesütő.
A Hobbit filmek legkevesebbet szereplő, ám annál felkapottabb tünde királyát vettük elő ebben a hónapban Lee Pace személyében.
Egy tanár anyuka, és egy mérnök apuka gyermeke, aki megannyi költözés után végül a houstoni külvárosban nevelkedett fel. Az általános iskolai évek alatt éltek Tulsában, New Orleansban, és még Dubaiban is. Szerinte a folyamatos változás vezetett oda, hogy a színészi pályára tévedjen. „Minden alkalommal, amikor költöztünk, azt gondoltam, hogy én leszek az új gyerek az osztályban, akinek alkalmazkodni kell az ottani légkörhöz, viselkedési formához és öltözködéshez.”
A végleges letelepedést követően, a középiskolai évek során, fel kellett hagynia az úszó karrierjével egy fülgyulladást követően. Ekkor alapozódott meg színészi karrierje, ugyanis más hobbit kellett választania a sport helyett. Nem volt számára probléma az átállás a művészetek felé, ugyanis „A texasiak mindenből verseny tudnak csinálni. Megtalálták a módját annak is, hogy a színészet is egyfajta teljesítményorientált tevékenység legyen a számukra.”
Az Alley művészeti igazgatója Gregory Boyd egy görög tragédiában dolgozott vele, és így emlékszik rá: „Egyszer megkértem, hogy valami jellegzeteset vigyen a karakterébe, mire ő megjelent egy teljes vogue sminkben és egy lándzsával a kezében. A jelenlévő 30 színészről egyből elfeledkeztünk, és a tekintetünk akaratlanul is rá szegeződött.” 17 évesen a középiskolában volt látható drámai szerepeknek, aminek meg is lett az eredménye, ugyanis felvételt nyert a New York-i Julliard iskolába. Nem sokkal az érettségi előtt Pace nekivágott egy két hónapos túrának Indiában. Hambiban volt egy incidense, amely során egy férfi el akarta lopni a hátizsákját leszállás közben. Éppen meglógott volna, amikor utána rohant, és visszaszerezte a táskát minden vagyonával együtt.
Meglepve emlékszik vissza az esetre, miszerint: „Váó, tudok magamra vigyázni!”
Azt mondta, hogy ennél is embert próbálóbb kihívás volt számára, a szülei véleményével szembenézni, amikor is 2003-ban egy transzexuális nőt játszott a Soldier’s Girl tévéfilmben.
Calpernia Addams / Scottie karakteréről:
„Bűntudatom volt miatta. Azok a hölgyek, akik éppen az átalakulásuk előtt vannak, mindig negatív színben vannak feltűntetve. Ezért volt fontos, hogy végre méltósággal jelenjen meg egy karakter a kamerák előtt. Ez volt az ok, amiért elvállaltam a szerepet, és büszke vagyok arra, amivé vált az emberek számára ez a film. És Édesapám is így gondolta.”
Az alakítása végül egy Golden Globe-jelölést, illetve kitörést hozott számára. 2004-ben az elismert, ámde rövid életű Wonderfalls sorozatban játszotta Aaron Tyler karakterét. A széria társalkotója az a Bryan Fuller volt, aki később Lee-t a 2007 októberében induló Halottnak a csók / Pushing Daisies című sorozatba beválogatta.
Ezt követően már komolyan szerepeket is rábíztak, mint a Truman Capote életrajzi ihletésű filmje (A hírhedt/Infamous), ami a Hidegvérrel című mesterművének megírását öleli fel. A történet szerint az író közeli kapcsolatba kerül két elítélt gyilkossal, akiket Daniel Craig, és Lee Pace keltenek életre a vásznon. Majd következett első igazi főszerepe a The Fall/Zuhanás című filmben.
Roy Walker/A maszkos bandita szerepéről így emlékezik vissza:
„Azt hiszem, ez egy igen érdekes időszakát idézi meg a filmkészítésnek. Az akciófilmek úttörői voltak, ők taposták ki azt az utat, amin mi is járunk manapság. Mert akkor abban az időben az emberek ezt akarták látni, ez vonzotta be őket a moziba.”
A DVD kommentárja szerint Pace a rendező javaslatára már a forgatás kezdetén ágyban maradt, illetve tolószékben volt, hogy alakítása hitelesebb legyen, így a stáb tagjai közül is többen azt hitték, hogy a színész képtelen önállóan mozogni. A fő cél az volt, hogy a kislány főszereplő alakítása valóságos legyen. Ezt az is elősegítette, hogy az ő szerepe sok jelenetben csak vázlatosan volt meghatározva, rá volt bízva a spontán reagálás.
2006-ban Peter Morris Guardians című produkciójában két karaktert formált meg – másodszorra is elnyerte vele a Lucille Lortel-jelölést. 2011. április 19-én debütált a Broadwayn, a The Normal Heart bemutató előadásában, Bruce Niles szerepében. A darabot április 27-étől játszották a Golden Theatre színházban. 96 előadást ért meg a darab, 2011. július 10-én volt a záróelőadás. 2011. április 30-án bejelentették, hogy Lee bekerült J.R.R. Tolkien kultikus regényének, a Hobbitnak Peter Jackson által vászonra álmodott feldolgozásába: Legolas apjának, a tünde királynak, Thranduilnak a szerepében. A Zuhanás láttán válogatta be Peter Jackson a szerepre. Annyira bevésődött a tudatába, az-az alakítás, hogy elsőszámú jelöltje volt Pace. Persze ennek ellenére behívták egy castingra.
Thranduilról (Hobbit filmek):
„A legnehezebb teljesen asszimilálni az összes információt, és ezzel járó árnyalatot, egy olyan gazdag univerzumból, amit Tolkien létrehozott. Tudjuk, hogy ezek a filmek több millió ember által megtekintésre kerülnek, ezért törekszem egy hibátlan, és szilárd alakítást nyújtani minden szempontból. Ez az a fajta munka mentalitás, amivel megtiszteljük a publikumot. Még akkor is, ha folyamatosan leesel a lóról egy csatajelenetben, úgy hogy a korona végig a fejeden marad, mert annyira jól van rögzítve. Félek, milyen extrák lesznek a DVD és Blu-ray lemezeken rólam.”
A forgatás után elrakta emlékbe a protetikai tünde füleit, amiket egy könyvben tárol, és elmondása szerint olyan szárazak lettek, mint a falevelek. 2011. július 28-án derült ki, hogy beválogatták Steven Spielberg Lincoln című filmjébe, Fernando Wood New York-i polgármester szerepére. Az összes jelenet egy hét alatt kézült el. 2012-ben megkapta Garrett szerepét az Alkonyat-széria 2. részében (The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 2.). Még ebben az évben november 15-i bemutatóval indult Terrence McNally Golden Age című darabja, amelyben a zeneszerző Vincenzo Bellinit játszotta. A premier 2012. december 4-én Manhattan Theatre Club-ban zajlott. (Eredetileg november 13-án lett volna a bemutató előadássorozat, de kettőt töröltek a Sandy hurrikán miatt.) 2014-ben a Halt and Catch Fire című sorozatban szerepelt, aminek berendelték a második évadját is vele, és látható volt A galaxis őrzői című filmben is.
Joe MacMillanről (CTRL nélkül – Halt and Catch Fire):
„Mielőtt belekezdtünk volna a sorozat forgatásába, keveset tudtam a számítógépek ezen mondhatni sötét idejéről. Azért nevezik így ezt az időszakot, mert akkor még nem érdeklődtek az emberek annyira a gépek iránt, nem szőtte át annyira a mindennapi életüket. Abban az időszakban játszódik a történet, amikor még a számítógépeket a nagyságuk, nehézkesek működésük és hibákkal teli rendszereik jellemezték. Természetesen, ahogy sokaknak úgy nekem is, erről a korról inkább a videó játékok jutnak az eszembe. Noha sose voltam nagy játékos, ugyanis időm se volt rá, továbbá ez egy komoly beruházással jár a mai napig, mind időt tekintve, mind pedig a gépigényt.”
Ronan a vádlóról (A galaxis őrzői):
„Amikor fiktív karakterre készülök akkor szerintem a legfontosabb, hogy megértsem, mit szeretne a rendező, ő hogyan akarja megmutatni a karakter. Aztán pedig a személyes tapasztalataim és az összes információ fúziója, amit eddig kiadtak a figuráról. Joe-t teljesen másképpen közelítettem meg. Mi az, amit gondolhat, mit szeretne, mi az, ami számára fájdalmat okoz? Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy engem választottak a szerepre, még akkor is, ha több kutatással jár egy képregény vagy könyves fantasy karakter eljátszása.”
https://www.youtube.com/watch?v=vos_dfcJpdI
