Dumapárbaj, rendező: Paczolay Béla, szereplők: Eszenyi Enikő, Gubík Ági, Hadházi László, Jordán Adél, Kamarás Iván, Kiss Ádám, színes, magyar vígjáték, 88 perc, 2014 (12)
A magyar filmkészítésre már lassan két évtizede jellemző, hogy nyugati tendenciákat követve próbál sikerfilmeket gyártani, elfelejtve azt, hogy ezek a módszerek már a tengerentúlon is megbuktak.
Hollywood a negyedik generációváltáson is túl, már nem igazán tudja a stand-up comedy sztárjait a filmvászonra átköltöztetni (lásd pl. Pofázunk és végünk), főleg olyan nevek után, mint Jim Carrey, Eddie Murphy, Robin Williams vagy éppen Richard Pryor.
Mások hibáiból nem tanulva, bő egy évtized kellett ahhoz, hogy bebizonyítsuk, az odakint már régóta halott remake láz, egyáltalán nem nyereséges a filmszakmának. Ezért egy régen még működő, ám manapság már szintén végnapjait élő receptért nyúltunk, mert ilyen idehaza eddig még nem volt.
A film története szerint Kalmár Tamás (Hadházi László) befutott, negyvenes évei végén járó televíziós humorista, akinek karrierje leszálló ágban van. Műsorának megmentésére szeretné menedzsere Vigéc (Eszenyi Enikő) és a műsor producere (Vajdai Vilmos) leigazolni a fiatal tehetséget Nagy Tóbiás (Kiss Ádám) személyében. Tamás nem kér a feltörekvő kedvencből, inkább otthagyja a főműsoridőt, hogy valami teljesen újba kezdjen. Kalmár önfejűsége okozza a bonyodalmakat, amely nem csak a karrierjében mutatkozik meg, hanem magánéletében is. Ez a film eleje, aztán érezte a szám szerint négy forgatókönyvíró is, hogy a cselekmény, és bonyodalom terén ez kevés lesz, ezért behoztak a második félidőre egy drámai szálat. Olykor sikeresen kerüli ki a kliséket, de még ez sem elég ahhoz, hogy az eddig látottakat ne csalódásként fogjuk fel.
Nem tudom, hogy az írók közül egy olyan név, mint Lovas Balázs, aki a Dyga Zsombor-féle Tesó és Utolér forgatókönyvét is jegyzi, mit szeretett volna ezzel a filmmel kezdeni. Bár gondolom ez egy olyan alkotás, amibe beleszóltak azok is, akik pénzt adtak rá. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az OTP kártyás jelenet, amikor tisztán látjuk, mi kerül elő a zsebből, ennek ellenére még egy közelit mutatnak róla, hogy még több kést döfjenek belénk a készítők.
Láthattunk már kiégett humoristák életéről filmet stand-uposok tolmácsolásában, az előbb említett Jim Carrey féle Ember a Holdon, vagy pont az életrajzi film szagú Táncos Jo Jo Richard Pryorral. Persze amikor ők ezeket elkészítették, már volt néhány mozi a hátuk mögött. A Louis C.K., által sikerre vitt Louie sorozat is szintén jó példa erre, ami fekete humorral operálva egyszerre drámai és vicces.
Lehetett volna ez több mint ami, mert Hadházi László és Kiss Ádám kétségtelenül ott vannak Magyarország legnépszerűbb szórakoztatói között, de kettejükre építve nem lehet eladni egy rosszul megírt filmet. Mindamellett, hogy a felfuvalkodott főszereplőn kívül senkiről se kapunk kerekebb képet. Tóbiás néha ott van, viszály kerekedik kettejük között, aztán eltűnik. Önálló jelenete egyszer van, amikor taglalják a barátnőjével kialakult konfliktusukat. Eszenyi Enikő ügyesen hozza a háromszor akkora menedzsert szerepét, még akkor is, ha sokszor a zabálási jeleneteire építenek, mint humorforrásra, de róla sem tudunk meg semmit, ahogyan a magát indokolatlanul sokat parfümöző Vajdairól sem.
A viccek helyenként működnek. A haknis jelenet a legerősebb görbe tükör a filmben, ahogy a frissen kirúgott alkalmazottak előtti fellépés is. Ha ezekből lett volna több a fiktív történetszálak helyett, akkor most dicshimnuszokat írnék a látottakról, ám így marad a keserű szájíz és a csalódottság, amit a film alatt szóló Mary Popkids számai sem tudnak feledtetni.
Kiss Ádámnak volt egy vicce, ami így szól: „Dundika ne énekeljen b*****g, mert Tóth Vera se vetkőzik”. Hasonló megállapításra jutottam a meztelen Hadházi jeleneteknél.
10/5
