Üzlet bármi áron


uzlet barmi aron

Üzlet bármi áron (Unfinished Business); rendező: Ken Scott; főszereplők: Vince Vaughn, Dave Franco, Tom Wilkinson, Nick Frost, Sienna Miller; amerikai vígjáték; 91 perc; 2015 (16)

Inkább jelents csődöt!

unfinished-businessVince Vaughn színészi kvalitásai és a kaméleon szó nem sűrűn fognak egy mondatban szerepelni, ám azt azért bátran kijelenthettük, hogy rosszabb napjain sem ér Adam Sandler nyomába. Karrierje hajnalán pont azért kedveltük meg, mert könnyedén elhittük róla, hogy hozzánk is bármikor átugrana házibulizni, igazi bárbarátként emelve egy lakberendezőre ivós este hangulatát. A probléma inkább azzal van, hogy filmjeinek többségében, ahol a neve előkelő helyen szerepel a stáblistán, gyakorlatilag ugyanezt a karaktert hozza lassan két évtizede, csak egyre táskásabb szemekkel. Utolsó vállalható sikere az Ünneprontók ünnepe 2005-ös évjáratú, így legalább annyira ráférne egy kis dicsfény, mint Berki Krisztiánra egy El Camino.
Vajon elég 2015-ben egy fergeteges vígjátékhoz annyi sztori, amiben adott egy lúzer cég (tagjai többek között egy szűz, cipőbolti eladó és egy 67 éves talicska szexre vágyó öregúr), kiknek a népmesei boldogsága egyetlen dologtól függ, elhalásszák-e a vérprofi konkurens elől a NAGY üzletet? Persze az egész attól lesz igazán humoros, hogy Németországig utaztatják a sületlen brigádot, ahol aztán a messziről jött emberrel, pláne ha amerikai, bármi megtörténhet. Azért jó előre közlik velünk “éppen” Berlinben zajlik egy szexfétis gyűlés, a G8-ak csúcstalálkozója és egy hatalmas maraton verseny, csakhogy ne legyen kétségünk a jelenetsorrend felől.
Az erősen csiholt, elhasznált alaphelyzet még mindig rábotladozhatna a könnyed és ártalmatlan szórakoztatás útjára, azonban Ken Scott inkább beéri: a felesége futócuccában kocogó Vince Vaughn-nal, a melegbárban péniszekkel kezet rázó cérnahangú Dave Franco idiotizmusával (James öccse, talán az egyetlen, aki olykor okoz némi pozitív arcrángást) és a kábítószert fogyasztó nyugdíjas (Mi szüksége volt erre az Oscar-jelölt Tom Wilkinsonnak?) kínos rekeszizom-gyakorlataival. A laptopon keresztül gyerekeket nevelő apuka szálért pedig plusz 2 év szigorított jár.
A rendező a Starbuck után kapott nagyobb bizalmat, azt rögtön újraforgatta az álomgyárban más címmel (Elpuskázva) és főszereplővel (ott is Vince!), bukott vele rendesen, na és most ez, hát nehéz lesz a folytatás. Az egész moziban felelhető egyetlen egy, átgondolt, okos poén (mini spoiler: üvegfalú műtárgy-lakásban szállásolják el főhősünket), amit mintha Jacques Tati 1967-es Playtime című klasszikusából csentek volna el az alkotók. Bár ez meg azért tűnik valószínűtlennek, mert az Üzlet bármi áron eleve arról árulkodik, mintha a készítők az életükben nem láttak volna igazán eredeti vígjátékot.
10_4

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Chappie
Következő cikk Nagy szemek - kritika

1 Comment

  1. […] teljes Üzlet bármi áron kritikát a Hetedik Sor oldalán olvashatod. […]