A tenger dala – kritika


tenger dalaA tenger dala (Song of the Sea), rendező: Tomm Moore, szereplők: Lucy O’Connell, Kevin Swierszcz, David Rawle, Brendan Gleeson, Fionnula Flanagan, dán-belga-luxemburgi-francia-ír animációs film, 93 perc, 2014. (6)

Selkie selfie

tenger dalaAz ír rendező második animációs filmjét jelölték Oscarra. Kezei alatt rendre igazi varázslat születik, sok ilyet szeretnénk még látni. Gyönyörű mese egy testvérpárról, akik kalandos utat járnak be, míg végül rájönnek, hogy amit kerestek, az végig ott volt az orruk előtt.

Tomm Moore első animációs filmje, a 2009-es Kells titka nem jutott el a hazai mozikba, de így is népes rajongótábort tudhat a magáénak. A tenger dala története is jellegzetesen ír (egyben skót is), és ha nem a szinkront választjuk, újra itt van velünk Brendan Gleeson.
Saoirse a testvérével, Bennel és az édesapjával él együtt. Ben neheztel kishúgára, mert születésekor édesanyjuk meghalt, Saoirse ezért némasággal vezekel. Egy időre a nagyi veszi őket magához, de aztán történik valami, ami miatt nincsen maradásuk. A helyes irány megtalálásában segít nekik hűséges kutyájuk. Kalandos útjuk során meg kell küzdeniük egy gonosz boszorkánnyal és a kővé változtatott mesebeli lények szabadulásának záloga is az ő kezükben van. Kiderül ugyanis, hogy Saoirse – édesanyjához hasonlóan – egy selkie, vagyis fókatündér, abból is az utolsó. Ahhoz, hogy küldetésük sikerrel járjon, az eddig hallgatást választó lánynak nem elég megszólalnia, hanem egyenesen énekelnie kell. Ez az út egyben a két testvér egymásra találása is. A közösen megélt kalandok elfeledtetik a korábbi sérelmeket és igazi családot kovácsolnak belőlük, melyhez az állandóan búslakodó édesapjuk is csatlakozik.

A rendező a megkezdett úton halad tovább. Az általa teremtett világot illetően talán még korai védjegyről beszélni, én mégis megkockáztatom. A legapróbb részletekig kidolgozott látvány, szerethető szereplők, tartalmas és szórakoztató mondanivaló, hangulatos zene. Az évszázados legenda modernkori újraértelmezése is arra utal, hogy vannak téren és időn átívelő értékek, melyek mindenki számára érthetőek és követendőek. A rajzfilm tele van metaforákkal, utalásokkal és varázslattal, mégis mindenki számára egyértelmű, mit akar mondani.
A tenger dala mély tartalommal bíró családi mozi, ám a korhatárhoz közel álló korosztálynak talán még egy kicsit nehéz a látvány és a közvetített gondolatok befogadása.10_9

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (77.)
Következő cikk Rio, szeretlek! - kritika