Az élet könyve (The Book of Life), rendező: Jorge R. Gutiérrez, szereplők: Diego Luna, Zoe Saldana, Channing Tatum, Ron Perlman, Christina Applegate, családi kalandfilm, 95 perc, 2015.
A magyar mozikat elkerülte, de a figyelmünket nem, Jorge Gutierrez első egész estét filmje, amit a mexikói filmgyártást szívén viselő Guillermo del Toro producerként segített.
Az élet könyve az eddig csak televíziós projektekben dolgozó Jorge Gutierrez első egészestés animációs mozifilmje. A történet szerint a túlvilág istenei Xilbalba (Ron Perlman) és La Muerte (Kate del Castillo) fogadást kötnek egy szerelmi háromszög végkimenetelét illetően. Melyik halandó fogja elnyerni a lány kezét? Joaquin (Channing Tatum), a város hős védelmezője vagy gyerekkori barátja Manolo (Diego Luna), a torreádor, aki megtörve a családi hagyományt zenész szeretne lenni.
Nem egy megszokott animációs filmről van szó. Ugyanis a három szereplő karakterfejlődését úgy kellett végigvezetni, hogy közben megismertetik a közönséggel a mexikói kultúra sajátosságait, többek között a Día de Los Muertost, ami nálunk halottak napjaként szerepel a naptárban.
Paul Chart (Fej vagy Írás/American Perfekt) segített Gutierreznek újraírni a forgatókönyvet, amely először az „El Matador” címet viselte, majd „A Holtak napja” elnevezésnél érezték, hogy ez nem állná meg a helyét, míg végül Az élet könyve nevet kapta, amely fogyaszthatóbb alkotásról árulkodik még akkor is, ha nem csak a fiatal közönséget akarták megcélozni vele.
A producer, Guillermo del Toro (A faun labirintusa, Hellboy/Pokolfajzat) számára elsődleges volt, hogy a film ne veszítse el a mexikói ízét. „Olyan mozit akartunk, amely mindenfajta közönséget megszólít, ugyanakkor azt is tudtuk, hogy nem szeretnénk felhígítani. A legnagyobb kihívás az volt, hogy az adott pénzügyi keretek közt egy olyan mozit alkossunk, amely látványos, grandiózus, ugyanakkor tiszta.” Noha a film a három jó barát történetét hivatott elmesélni, így is a leghangsúlyosabb történetszálat Manolo kapja, vele szemben Maria (Zoe Saldana) és Joaquin kevésbé kap figyelmet, talán ez az oka annak, hogy utóbbinak külön filmet is terveznek. 
A cselekményt a sűrű jelzővel tudnánk a legjobban leírni, ami a látványvilágra is igaz. A túldíszített hispán rokokó ünnep megjelenítése a legjobb csatorna a fiatalabbak felé az olyan kényes témák megismerésénél, illetve feldolgozásánál, mint a szeretteink halála. La Muerte (magyarul: a halál) szinkronszínésze így nyilatkozik hazájának ünnepéről: „Mi tényleg mélyen tiszteljük a halált. Ünneplünk halottak napján, lakodalmas zenét játszunk és eszünk-iszunk a sírok mellett. Ez nem a sírás-rívásról szól. Épp az ellenkezőjéről.” Az élet könyve nem egy a cselekményt hátráltató ripacs sidekick (segítőtárs) karakterekkel teletűzdelt, dalokkal tarkított Disney rajzfilm, aminek a végén megtudjuk, hogy a halál szomorú dolog és a baráti összetartás átlendít minket minden akadályon. Gutierrez szereplőinek olyan mindenkiben fellelhető problémával kell megküzdeniük, mint a ne félj önmagad lenni, illetve ha igazán szeretünk valakit, arra ne erőszakoljuk rá saját elvárásainkat vagy érzéseinket.
