Hétköznapi vámpírok


Hétköznapi_coverHétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows), rendező: Taika Waititi, Jemaine Clement, szereplők: Jemaine Clement, Cori Gonzalez-Macuer, Taika Waititi, Jonathan Brugh, Ben Fransham, Stuart Rutherford, Chelsie Preston Crayford, színes, magyarul beszélő, új-zélandi-amerikai vígjáték, 86 perc, 2014 (16)

Manapság igen kevés a jó szatirikus komédia, annak ellenére, hogy egyes műfajok megalapozott kliséit mennyire könnyű kifigurázni, főleg ha horrorról van szó.

what-we-do-in-the-shadowsA horror egyik legtermékenyebb alkategóriája a vámpírfilmek, amikről az 1922-es Nosferatu óta beszélhetünk. Előtte is forgattak már „vamps” mozikat, ám ilyenkor a címszereplő egy femme fatalra utalt, aki mások viszonozatlan szeretetéből nyer energiát, amelyet egyébként egy Rudyard Kipling: A vámpír verse ihletett.
Őket követte az Universal által pénzelt Drakula 1931-ben Lugosi Bélával, amely megalapozta a manapság vérivással kapcsolatos vámpírizmust. A mozikban annyira jól teljesített, hogy utána futószalagon jöttek a grófról szóló folytatások, illetve sokszor már csak a sima vámpírokat felvonultató horrorok. Az elmúlt lassan egy évszázad alatt nem volt olyan év, amikor ne szerepeltették volna Stroker teremtményét a vásznon vagy azon túl.
Nem csoda, hogy Jemaine Clement és Taika Waititi – akik már dolgoztak együtt a Slágermájerek sorozaton – a mockumentary műfajt segítségül hívva, úgy döntöttek kifigurázzák az utóbbi években emberi vonásokkal felruházott vérszívóit (Halhatatlan szeretők, Alkonyat). A titokzatosságuktól megfosztott éjszakai ragadozókat a mindennapjainkba átültetve, abszurd szituációk sokaságát vonultatják fel egy valóságshow-n keresztül – ami a manapság elszaporodó reality műsorok parodizálása is egyben. WHAT-WE-DO-IN-THE-SHADOWS-DANCEA száraz humor már a bevezetés során jelen van, amikor is a szereplők lakógyűlést tartanak, mert Deacon (Jonathan Brugh) 5 éve nem mosogatta el a véres edényeket, ami a következő párbeszéddel zárul:

„– Ég az ember pofája a vendégek előtt!

– Nem mindegy, úgyis megölöd őket!”

Voltak kétségeim afelől, hogy ez a lendület a komikum terén idővel majd leapad, de kellemes meglepetésként ért, hogy egészen a végjátékig kitartott. Történetileg és karakterfejlődésben is megállja a helyét, annak ellenére is, hogy a több mint 150 órás nyersanyagot többnyire végig improvizálták a szereplők. Idővel felbukkannak új halandó, illetve vámpír karakterek, továbbá a kimaradhatatlan találkozás az ősellenségekkel, a vérfarkasokkal. Utóbbiaknak olyan sikerük volt a nézők körében, hogy lehet külön spin-off készül róluk.
Külön érdekesség, hogy a két új-zélandi író a nemzetközi forgalmazáshoz szükséges pénzt Kickstarteren szerezte meg. Ez azért is szomorú, mert amíg a mozgókép olyan megerőszakolói, mint Adam Sandler továbbra is termékenyen pusztítanak, addig az Emmy és Oscar-jelöléssel is büszkélkedő párosnak kéregetnie kell. Természetesen a díjak és elismerések sose szolgáltak biztosítékul arra, hogy a következő projekt is jól fog sikerülni, de ez esetben egy hibátlan moziélményről beszélünk.10_10

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Hetediksor Kvíz 4.0 - Karácsonyi kérdezz-felelek
Következő cikk Lámpagyújtogatók