Serena – kritika


Serena-Movie-2015Serena – A tűzről pattant menyecske

Szerelem, ármány, intrika és favágók a gazdasági világválság idején.

serenaA gazdasági világválság idején járunk. Mivel kevés kivételtől eltekintve szinte mindenkinek szar volt, szokás ezt az időszakot a Nagy Depressziónak is nevezni. Serena (Jennifer Lawrence) nem tud teniszezni, ám annál jobban ért a fakitermeléshez, mert családja is ezzel foglalkozott, amíg rajta kívül mindenki oda nem veszett egy tűzvészben. Éppen ezért, mikor a szintén fában utazó George Pemberton (Bradley Cooper) feleségül veszi, nem a fakanál és a vak komondor vár rá, hanem egy társbérlet a cég élén. Ebben a férfiak uralta világban Serena hamar meggyőzi a többieket a rátermettségével, de férje korábbi bizalmasa, Buchanan (David Dencik) nehezen nyeli le a békát. És ha ez nem lenne elég, a kormány a környékből nemzeti parkot akar csinálni, ami azt jelenti, hogy be kéne zárni a boltot, a kisajátításból származó összeg pedig nem fedezné a brazíliai birtok költségeit. Ami ezután történik, abból világossá válik számunkra, hogy senki és semmi nem állhat a Pemberton házaspár szerelmének és terveinek útjába, kizárólag önnön saját maguk. Ezzel együtt a romantikusnak álcázott történetről is kiderül, hogy nem kifejezetten az. jennifer-lawrence-serena-still-01
Sajnálatos módon sok az elvarratlan szál, sok a nyitott kérdés. A két főszereplő karaktere is következetlen, de azt bátran ki merem jelenteni, hogy jelenleg nincs Hollywoodban olyan színész/nő, aki olyan szépen tudna pityeregni, mint ez a kettő. Szerettem viszont Gallowayt (Rhys Ifans), aki azon kívül, hogy nagyon furcsán viselkedik, ült már börtönben, valamint a legjobb nyomkereső, szemmel láthatóan rajong Serenaért és bármit hajlandó lenne megtenni érte. Mondom bármit. És a seriffet (Toby Jones) is, aki próbálta megállítani Pembertonékat. Tulajdonképpen ha Serena és George a jelenben élne valamelyik északi országban és Volvo lenne a segge alatt, akkor az egészből egy egész jó kis skandináv krimi kerekedett volna ki, de erre ott volt (van, lesz) nekünk – többek között – a Második esély.

Valahogy nem jön vissza a filmből a hely és a kor, vagyis mintha az egy tök másik történet lenne. Néha felhívják a figyelmünket, hogy Amerikában járunk, kapunk egy jó nagy adagot a tájból (a filmet emlékeim szerint Csehországban forgatták). az emberek piszkosak, furcsán beszélnek és egy sas köröz az égen, biztos, ami biztos. Persze nézhetjük optimistán is a dolgot, két filmet kaptunk egy helyett. Mielőtt mindenki rohanna könyvesboltba, Ron Rash regénye csak nyomokban egyezik a filmben látottakkal. Jut eszembe, a zenét és a fényképezést is szerettem.10_5

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Legolas előtörténete
Következő cikk A hét röhögései (88.)