Ég és jég között

Ég és jég között (La glace et la ciel), rendező: Luc Jacquet, szereplők: Claude Lorius, Jacques-Yves Cousteau, francia dokumentumfilm, 89 perc, 2015. (6)

Globális közöny

Az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása rendezőjének legújabb filmje a gleccserkutató Claude Lorius munkásságát mutatja be, aki elsőként jött rá, hogy a Föld jégtakarója mennyi mindent megőrzött a múltból. Innen már csak egy lépés – még ha jó nagy lépés is – volt a felismerés, a klímaváltozásért bizony az emberi tevékenység a felelős. A 82 éves tudós jó kezekben tudva szeretné itt hagyni ezt a világot, de ezzel kapcsolatban mintha kételyei lennének.

Luc Jacquet dokumentumfilmje a globális felmelegedésről szól, a világhírű tudós, Claude Lorius expedícióin keresztül mutatja be az emberi tevékenység és a klímaváltozás közötti összefüggést. Ehhez, bő fél évszázadot megy vissza az időben. A második világháborút követően – bár szinte átmenet nélkül elkezdődött a hidegháború – a tudóstársadalom igyekezett félresöpörni a vallási, ideológiai, nemzeti stb. ellentéteket, hogy a már megszerzett tudást és a legújabb kutatási eredményeket az emberiség szolgálatába állítsa. A háborúra kifejlesztett járműveket, gépeket és eszközöket tudományos célokra használták fel (majd azokat továbbfejlesztve ismét katonai célokra, ne legyünk naivak). Az ötvenes és hatvanas években az ember eljutott a legmagasabb csúcsra, a legmélyebb árokba, a legtávolabbi helyekre és a világűrbe is. Mindenhatónak érezte magát, talán joggal. Az óvatosabbak fejében már ekkor megfogalmazódott a gondolat, hogy ez talán mégsem ilyen egyszerű, kicsit jobban meg kéne ismerni a világunkat, hogy pontosabban el tudjuk helyezni magunkat benne. Claude Lorius 1956-ban, fiatalon csatlakozott egy Antarktisz-expedícióhoz. Az 1957 júliusában induló Nemzetközi Geofizikai Év az együttműködés jegyében telt, célja a megfigyelések összehangolása, a kutatási eredmények összesítése és rendszerezése volt. Az Antarktiszon eltöltött idő alatt gyakorlatilag megszületett egy új tudomány, a glaciológia. A kezdeti próbálkozásokat, a tudatosság és a célirányosság váltotta fel. Lorius rájött, hogy a jégmintákban található por és gázok összetételéből kimutatható a Föld átlaghőmérsékletének változása, mely az emberi tevékenység hatására soha nem látott mértékben – és ha nem történik változás visszafordíthatatlanul – növekszik. Elméletével 30 éve állt elő. Ő és társai kutatásainak eredményei egyre szélesebb közönséghez jutottak el, a tudósok hallatták a hangjukat, komolyan vették és támogatták – anyagilag és/vagy erkölcsileg – őket, még akkor is, ha a reakció esetleg elmaradt, vagy hosszú éveket kellett rá várni. A történet lineáris, hiszen az ember előbb eldönti, hogy kutató lesz, aztán azt, hogy mit kutat, majd a kutatási eredményekből következtetéseket von le, melyekre újabb bizonyítékokat keres, és ha ez megvan, előbb tudóstársai, majd a nyilvánosság elé áll velük. Az egyes állomásokat archív felvételek idézik fel, melyeket az előbb leírtak miatt – értelemszerűen – időrendben láthatunk. Az első expedíciónak különösen hosszú időt szentel a film, ez a kezdeti lelkesedésről szól, így a dinamikája és a zenéje is más. Valószínűleg Jacquet úgy gondolta, hogy ennek során alaposan megismertette velünk a körülményeket és a módszereket, ezért a többi expedícióból csak kiragad bizonyos momentumokat. Ezek a felismerésről, az önigazolásról, a vészharang megkongatásáról és a reményről – kérdéseket feltéve vonva be a nézőt a témáról való beszélgetésbe – szólnak, ennek megfelelő atmoszférával, hangulattal. Mindeközben tűéles képeken, gyönyörű helyszíneken jelenik meg az idős Lorius, hogy megossza velünk tudását, gondolatait – meg nem szólal -, aggodalmát, reményét. A tudományos eredmények és az észérvek mellett a film erősen próbál hatni az érzelmekre is, az ennek érdekében alkalmazott filmes eszközökkel Jacquet inkább csak ráerősít a tényekre. A látottak és hallottak már csak azért is adhatnak aggodalomra okot, mert az elmúlt évek történései és a nemrég véget ért párizsi klímacsúcs nem igazán jelentettek és jelentenek megoldást a problémára. Bár a 3 Oscar-díjjal jutalmazott Jacques-Yves Cousteau szereplőként van feltüntetve mindenhol, sajnos csak másodpercekre láthatjuk.