A horrorfilm – könyvkritika


a horrorfilmA könyv az elmúlt 120 év fontosabb állomásait öleli fel a horrorfilm történetében, melyet több szerző jár körbe saját témakörében. Elkerülve azt a fajta egyoldalúságot, hogy csak egy ember szemszögéből kapjunk róla véleményt.
George A. Romero előszavában is előrevetíti azt, amire úton-útfélen kitér a mű, miszerint a horror a filmgyártás mostohagyermekként van elkönyvelve, de nem egy kerülendő, hanem sokkal inkább ünnepelni való dolog, olyasmi, ami ugyanazt a boldogságot okozza emberek sokaságának, mint bármely más stílus.

Kárpáti György, a PPKE egyetemi adjunktusa, a FIPRESCI alelnöke és Schreiber András a Filmvilág munkatársa, filmes témájú könyvek szerzője, illetve 6 további szerző kalauzol el minket a klasszikus horrorfilm világától egészen napjainkig olyan tanulmányokkal, melyek akár külön kötetet is megérdemelnének. A könyv tudatja velünk, hogy a horror az egyik legősibb filmes műfaj. Továbbá sajátos társadalmi problémák vászonra vetített káosz szimbólumaként utal két olyan legendás szörnyre, mint Drakula és Frankenstein teremtménye.
Kitér a korszák legellentmondásosabb horrorjára, amely valóságos világával felülírta a fantasztikus horror képzeletvilágát és, amire a manapság felkapott American Horror Story című sorozat is épített egy évadot (Tod Browning Szörnyszülöttek című 1932-es filmje).
A gazdasági válságon túl párhuzamba állítja a hidegháború idegenfélelmét Christian Nyby A Lény – egy másik világból című klasszikusával, amelyet John Carpenter is megfilmesített, illetve kitér a második világháború atomfegyverei által inspirált kaiju szörnyfilmekre (Godzilla 1954). Itt be is fejezi az elemzést és a lineáris szálon futó történelmi áttekintésben tovább vezet minket a hatvanas évekbe. Megtudhatjuk, hogy a patinás irodalmi előképek nagy sikereket arattak a horrorfilmek műfajában, ám ez a korszak már szigorúan B-kategóriás attrakció köré épített exploitation típusú filmekről szólt, amelynek sodrásából az egyik kiemelkedő név William Castle volt.

Betekinthetünk Roger Corman a gerillafilmezés apostolának költséghatékony módszereibe. Helyet kap Hitchcock kulturális jelenséggé vált nagy hatású Pyscho-ja is, hogyan formálta át a horrofilmek világát a kínzóan hétköznapi Norman Bates által.
Megismerteti velünk a horrorfilm zenéjének rövid történetét, amelyben kirajzolódik, hogy a borzalmak hangokká formálásának gyakorlata egyaránt megtalálható a magaskultúrában és a korabeli szórakoztatóipar lenézett, kétes értékű alkotásaiban. Ugyancsak hasznos tanácsokkal szolgál az olyan fontos kérdésekben,:
– Hogyan éljünk túl sikeresen egy horrorfilmet?
– Hogyan éljünk túl sikeresen egy horror folytatást?
– Hogyan éljünk túl sikeresen egy horror-remake-et?
Foglalkozik még a fikciós műfajkeveredésekkel, miként születtek olyan filmek, amelyek horrorparódiaként vannak elkönyvelve és, hogy miért kellett a 2000-es években ismét reneszánszukat élniük a keresztfilmeknek, amelyek olyan címeket foglalnak magukba, mint a Freddy vs. Jason, vagy az Alien vs. Predator.
Egy szóval a válogatott tanulmányok körbejár minden olyan témát, amely fontos lehet egy lelkes laikus számára, aki most szeretné belevetni magát ennek a műfajnak a tanulmányozásába. Továbbá olyan sajátos módon értelmezik a tanulmányok szerzői a filmek széles skáláját, amelyre a horrorfilmeken nevelkedett fiatalság számára is mondhat újat.10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ég és jég között
Következő cikk Jelmezek a Tatooine-tól a Jakkuig, avagy divatshow egy messzi-messzi galaxisból

1 Comment

  1. 2015. december 22. kedd

    […] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]