Filmvárosok: Róma 1. rész


római vakációHa Rómában kalandozunk, nem árt, ha van egy helyi vezetőnk, és ki lenne alkalmasabb a szerepre az egyik legzseniálisabb rendezőnél, aki ráadásul szerelmes a városba? Kezdjük hát utunkat Fellinivel és azzal a filmmel, amelyben a cím- és főszereplő maga Róma. Igazi szerelmi vallomás ez a fővároshoz – a filmnek nincs különösebb története, Fellini rövidebb-hosszabb epizódokban megmutatja személyes emlékeit, a város történelmét, múltját és jelenét, a rá annyira jellemző, kaotikus stílusban. Szinte lehetetlen kiemelni egy-két helyszínt, az autópályától a földalatti freskókig az egész egy összefüggő látványorgia, amit egyben lehet a legjobban értékelni, de az biztos, hogy a vatikáni divatbemutató az egyik legbizarabb jelenetsor, amelyet valaha forgattak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyjából az egész filmet stúdióban forgatták, és mindent felépítettek, nem a valós helyszíneken dolgoztak.

És ha Fellini, akkor kihagyhatatlan az Édes élet: szinte már közhely, de muszáj megemlíteni, hiszen ott kezdődött Fellini, Mastroianni és a Trevi-kút igazi nemzetközi karrierje. A film a Via Veneto körül zajlik, itt él társasági életet Róma, innen indul a főszereplő újságíró, Marcello Rubini hét különböző kalandjára.

A nyitójelenetben elrepülünk a Szent Péter tér felett, elkocsizunk a szinte kihalt Piazza del Popolóra, többször járunk a modern városrészben, de mégis mindenki a Trevi-kutas jelenetre emlékszik, amely szinte azonnal legendává lett. Pedig a forgatáskor Mastroianni utálta az egészet, hideg volt a víz, fázott (a nap végére egy üveg vodkától már teljesen részeg volt), Fellini ugratta, amiért a cigitől sárga ujjai ocsmányul mutattak Ekberg hófehér bőrén (make-uppal kellett elfedni a különbséget, de ha jól megfigyeljük, nem sikerült tökéletesen), a két színész között semmilyen kémia nem volt, mégis, ez a filmtörténelem egyik legismertebb jelenete. Maga Fellini is újra felidézi a fürdőzést az Interjú című filmjében, amikor elviszi Mastroiannit Ekberghez, és a két idősödő sztár újranézi a híres képkockákat. Anita kicsit pityereg, Marcello cinikusan dönti magába az italt. A két színész alakja annyira összeforrt a szökőkúttal, hogy Mastroianni halálakor a római polgármester elrendelte, hogy takarják le a kutat feketével, Ekberg tavalyi halálhírét pedig minden cikk a jelenet egy képével illusztrálta. De már a hetvenes években kezdődött a legendagyártás, a Mennyire szerettük egymást című Scola-filmben feltűnik a szökőkút és a két alak (egy statiszta szemével látjuk a forgatást, Fellini és Mastroianni is felbukkan pár percre, saját magukat alakítva), és ereje napjainkig tart: az Elsa és Fred című filmben (az eredeti, argentin változat 2005-ös, az amerikai remake 2014-es) a női főszereplőnek nincs más vágya a halála előtt, mint eljátszani a jelenetet Rómában.

Sorrentino Nagy szépségét szinte az összes kritika a XXI. századi Édes életnek kiáltotta ki, és nem is jogtalanul: ha eljátszunk a gondolattal, hogy Marcello Rubini megöregszik, de egykönyves szerzőként még mindig uralja a római társasági életet, akkor meg is kapjuk Sorrentino filmjét. Képi világa tényleg felér Felliniéhez, a város csodálatosan statisztál. Igaz, pár büszke római zokon vette, hogy a film hamis képet fest a városról, a világ többi része azonban elismeréssel adózott a remekműnek. A film, talán nem véletlenül, egy szökőkútnál, a Fontana dell’Acqua Paolánál kezdődik, a főszereplő a teraszáról a Colosseumra lát, az egyik barátnője a Piazza Navonán lakik, a Santa Maria del Priorato „kulcslyukán” néznek át a szereplők a Szent Péter bazilikára, több városi palotában, parkban zajlanak jelenetek, felbukkan a Capitolium és híres szobrai (a film plakátja is itt készült), a Palazzo Braschi lépcsősora, a Tevere folyó partja, csakúgy, mint az Édes életből megismert Via Veneto, az eltűnő zsiráf trükkjét pedig Caracalla termáiban csodálhatjuk meg – a film során szinte tényleg bejárjuk egész Rómát.

És maradjunk még a házigazdáknál, hiszen a legjobban ők ismerik a várost. Antonioni letisztult modernitásához nem illik a grandiózus Róma, amely a pompázatos Fellini és Sorrentino filmeken olyan jól mutat, ezért trilógiájának Rómában játszódó részét, a Napfogyatkozást a város modern, EUR-zónájában forgatták, amely viszont tökéletes háttér a Monica Vitti és Alain Delon között folyó viszonyhoz. A film néhány jelenete a római tőzsdén játszódik, ha valaki hosszú percekig nagyon (nagyon!) hevesen gesztikuláló olaszokra vágyik, semmiképpen ne hagyja ki a filmet.

Mivel a neorealizmust az olaszok találták fel, számos Rossellini-, Visconti- és De Sica-film Rómában játszódik, elég csak a Róma, nyílt városra, az Európa ’51-re, a Szépek szépére, az Umberto D-re vagy a Biciklitolvajokra gondolni. Ha kicsit derűsebb filmre vágyunk, ott van De Sica Tegnap, ma, holnap című vígjátéka: a film három epizódja három különböző olasz városban játszódik, a „holnap”-rész a római, amely Loren ikonikus sztriptízével vonult be a filmtörténelembe, és amely különben a Piazza Navona környékén játszódik, Loren filmbeli tetőtéri lakása a térre néz. (A vetkőzős jelenetet aztán Altman forgatta újra, a Pret-a-Porter – Divatdiktátorok filmjében, kicsit más befejezéssel.)

És ha már Loren és Mastroianni: sok ugyan nem látszódik Rómából, de ott játszódik az Egy különleges nap. Ez a nap 1938. május 8-a, amikor Hitler meglátogatja a várost, és minden igaz római kiözönlik köszönteni a német vezért. A film egy nagy társasházban zajlik, ahol csak a két főszereplőnk marad otthon, különböző okok miatt. Történetük háttérzajaként üvölt végig a besúgó-házmester rádiójából az élő közvetítés, amint a Führer Mussolini társaságában végiglátogatja a város nevezetességeit (a filmet felvezető filmhíradó-részletben felvillan pár ismerős római épület és helyszín, illetve a látogatás alkalmára épített diadalív). Mastroiannit az alakításáért Oscar-díjra is jelölték, de Loren sem maradt el mögötte, Ettore Scola biztos kézzel vezette színészeit és rendezte meg a ma is megrendítő történetet.

Persze Róma nemcsak látványos helyszíneket és súlyos történelmet ígér, hanem könnyed nyári kalandot, szerelmet is. Az amerikaiak általában romantikus célokkal érkeznek Rómába: időről időre magányos lányok és nők gondolják úgy, hogy muszáj idelátogatniuk. A Három pénzdarab a szökökútban című film 1954-ből egy kiváló korai példa erre, habár a filmet már a korabeli kritikusok is csak azért ajánlották mert az akkori új technikának, a Cinemascope-nak köszönhetően Róma úgy volt látható, mint még soha azelőtt.

A legelső amerikai film, amelyet teljes egészében Rómában forgattak, a Római vakáció volt, ehhez a rendező William Wyler ragaszkodott. Cserébe viszont sokkal kevesebb pénz jutott a forgatásra, ezért fekete-fehér a film, és ezért nem tudtak nagy sztárt leszerződtetni a női főszerepre, így kénytelenek voltak a szinte ismeretlen, kezdő Audrey Hepburnt szerepeltetni.

A többi már történelem, a naiv trónörökösnő és a dörzsölt újságíró bemopedezett a nézők szívébe, Hepburn pedig Oscar-díjat nyert az alakításával. Róma teljes pompájában szerepel a filmben, nagyjából minden ismert helyszínt bejárnak a szereplők. Az egyik híres jelenet az Igazság szája kőszobornál játszódik, itt Peck meg is tréfálta szegény Hepburnt, mert nem mondta el előre, hogy be fogja húzni a kézfejét a zakójába, a filmen Hepburn őszinte reakciója és sikolya látható, az azt követő felszabadult nevetéssel. A film jó példa arra is, hogy lehet a giccs és a totális happy end mellőzésével is romantikus komédiát forgatni. Ráadásul Gregory Peck a római forgatás során ismerte meg második feleségét, akivel aztán élete végéig együtt élt.

 Az 1961-es Tavasz Rómában, Vivien Leigh és Warren Beatty főszereplésével, szintén nem az a tipikus happy enddel végződő film, hiába játszódik Rómában és szól egy szerelmes nőről, de nem is csoda, mert Tennessee Williams írta a forgatókönyvet. Egy évvel később készült a Fény a piazzán, az Elfújta a szél másik színésznőjével, Olivia de Havillanddel, aki egy fiatal lány anyját alakítja. A film középső része játszódik Rómában, és minden klisét kimerít, miközben egy amerika lány és egy olasz fiú szerelmét meséli el.

De nem kell a hatvanas évekig visszamenni, hogy találjunk romantikus római filmekre példákat: a Csak veled – Only You és az Ízek, imák, szerelmek egy része is Rómában zajlik. Ez utóbbit az olasz kritikusok nagyon nem szerették, nem tetszett nekik, hogy annyi klisét összehordtak a filmben az olaszokról. A Minden kút Rómába vezet (brrrr, micsoda magyar cím, az eredeti: When in Rome) viszont a világon nagyjából mindenhol megbukott, pedig ebben is van szökőkút és híres római háttér, de ez azért még nem garancia a sikerre.

Olasz példánk is van szerelmes filmre, egy kis csavarral: a 3 idegen Rómában című filmben a nagyon fiatal Claudia Cardinale két barátnőjével Milánóból Rómába megy, hogy megtalálja a szerelmet, és itt jön a csavar: dán lányoknak adják ki magukat az olasz pasik előtt, hiszen Rómában túl snassz, ha valaki milánói. Idén Valentin-napon pedig Sarah Jessica Parker folytatja a romantikus hagyományokat: a Minden út Rómába vezet című filmben a főhősök Toszkána után a főváros irányába veszik útjukat, és mit tesz Isten, ebben a római kirándulásban is játszik (a már kicsit idősebb) Cardinale.
tre_straniere_a_roma_posterall-roads-lead-to-rome-movie

A 2. RÉSZ ITT>>>

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A szoba - kritika
Következő cikk Egy tökéletes nap