Test

Test (Cialo/Body), rendező: Malgorzata Szumowska, szereplők: Janusz Gajos, Maja Ostaszewska, Justyna Suwala, lengyel filmdráma, 90 perc, 2015. (16)

Sovány vigasz

Felesége halála után a középkorú férfinak csak a lánya marad, aki a dolog miatt anorexiával bünteti magát. A pszichiátriára kerülve Anna kezeli őt, aki talán még a betegeinél is különösebb. Lengyel film, Szumowska film, működik is, csak rá kell hangolódni.

A film főszereplője egy halottkém, aki bűnesetek helyszínén bukkan fel, ahol szenvtelenül diktálja a látottakat érzékenyebb gyomrú, idegrendszerű és lelkű újonc kollégájának. Bár a halál a foglalkozása, felesége elvesztését mégsem tudja olyan könnyen feldolgozni, egyrészt a lakásban történő furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok, másrészt lánya anorexiája miatt, mely egyfajta vezeklésnek tekinthető. Mikor a lány, Olga állapota súlyossá válik, apja pszichiátriára küldi, ahol Anna foglalkozik vele. Anna módszerei meglehetősen különösek, akárcsak ő maga. A nőnek ugyanúgy fel kell dolgoznia egy traumát, mint betegeinek, ráadásul médium, aki képes a halottakkal beszélni. Ez a képesség kapóra jön, hiszen az apa végre rendezhetné a dolgot lányával és kiderülne az is, hogy ki hagyja nyitva az ablakot, ki nem zárja el a csapot és ki hallgatja napközben hangosan a zenét, amikor senki nincs otthon, de végül valami egészen más történik. A történet olyan részletekből áll össze, mint a szokatlan terápiás kezelések, a vita az abortuszról, a halott csecsemő a női mosdóban, a halottak által diktált levelek és a koporsókat elárasztó víz a temetőben. Ezek értelmezésébe a rendező a nézőt is bevonja. Szumowska előző filmjében – Az Ő nevében – végig ott van velünk a cselekmény, a mondanivaló és erősen hat az érzelmekre, amit a meglepő befejezés koronáz meg. Az aktuálpolitika és a társadalomkritika végigkíséri a Testet is, de annyira metaforikus és a felismerhető stíluselemeken felül olyan jelképrendszert alkalmaz, hogy a látottakat és hallottakat nem csak érzelmileg kell megemészteni, hanem fejben is össze kell rakni, így hatásmechanizmusát tekintve a két film némileg eltér egymástól. A meglepő befejezés természetesen itt sem marad el. Elgondolkodtató, hogy a mélyen vallásos Lengyelországban a gyász feldolgozásának kevésbé kritizált módja az apa csendes alkoholizmusa és munkamániája, szemben Olga Anorexiájával és az Anna által képviselt ezoteriával. Erős film, melyre rá kell készülni, hogy igazán elérje a hatását.