Amnesia, rendező: Barbet Schroeder, szereplők: Max, Riemelt, Marthe Keller, Bruno Ganz, Korinna Kirchhoff, svájci-francia filmdráma, 80 perc, 2015. (162)
Márta vagyok, neked Márti
A szépreményű DJ Ibizára költözik, hogy az elektronikus zenében valami nagyot alkosson. Barbet Schroeder 1969-es kultfilmjének helyszínére tér vissza, a téma ezúttal sokkal komolyabb, de elvész a tenger kékjében. A fiatal srác és a nála sokkal idősebb hölgy barátságába szinte észrevétlenül lopják be magukat a nácik.
Ibizát az ötvenes években fedezték fel maguknak a külföldiek, elsősorban az érintetlen természet és a nyugalom miatt. 1954-ben látogatott ide a görög milliárdos, Aristoteles Onassis és Rainier monacói herceg. A sziget elkezdett virágozni és növekedni, a hatvanas évektől felfedezték a hippik, akik zenét hallgattak, gyönyörködtek a természetben és szívták a füves cigit. 1964-ben a Rolling Stones töltött itt néhány napot. A világ akkor figyelt fel rá, amikor az 1969-as More című film a Pink Floyd zenéjével Ibizát úgy mutatta be, mint drogparadicsomot. A filmet Barbet Schoreder rendezte. Az Amnesia az egyik legnagyobb és legismertebb szórakozóhely Ibizán. Az elektronikus zene legnagyobbjai lépnek fel itt. 1974-ben a madridi Antonio Escohotado filozófia diplomával a zsebében érkezett ide, majd kibérelte azt az épületet, ahol a Planellik öt generációja élt a XVIII. század óta, mielőtt a család beköltözött volna a városba. A hely sokszor cserélt gazdát, voltak sikeres és kevésbé sikeres korszakok, változtak a zenei műfajok és az igények is. Hercegek, modellek, divattervezők, rocksztárok és hollywoodi színészek és más hírességek látogattak és látogatnak ma is ide.
A film cselekménye a berlini fal leomlása idején játszódik, mely az Amnesia és az elektronikus zene dicsőséges korszaka. Egy fiatal német srác, Jo Gellert (Max Riemelt) – vagy ahogy magát hívja, DJ Gello – is nagy reményekkel érkezik ide, hogy az Amnesiában léphessen fel. Saját stúdiója berendezése közben kisebb sérülést szenved, ezért a szomszédban lakó nőtől, Marthától (Marthe Keller) kér segítséget. Martha a More című filmben látott fehér házban lakik, melyben egykoron a rendező édesanyja is élt. A fiatal férfi és az idősebb nő, ha lassan is, de összebarátkoznak, ennek legfőbb oka, a nő titokzatossága, aki nem hajlandó németül megszólalni és a férfi Volkswagenjébe beülni. De vajon miért? A kérdésre a nézők már régen tudják a választ, amikor a film még mindig úgy tesz, mintha. A szépreményű DJ és a titokzatos nő szerelmi áltörténete a rövid játékidő ellenére lassan kúszik át holokausztmoziba. Közben ráérősen zenélnek, főzőcskéznek, barátkoznak és hasonlók, az idillt végül Jo családjának érkezés szakítja félbe, akik azt szeretnék, ha a fiú hazamenne az újraegyesült Németországba. És ha már itt vannak, addig provokálják Marthát, amíg felszínre törnek az évtizedes sérelmek és az egyszerű borozgatásból nürnbergi per lesz. A Bruno Ganz alakította nagypapa háborús szerepvállalása és Martha keserű múltja ütköznek egymással, mely múlt eredményeként a nő még a német identitását is hajlandó volt feladni. Az amnézia szó a fent említett szórakozóhely és a világ közvéleménye esetében ugyanazt jelenti, egy olyan tudatállapot, melyben igyekszünk elfelejteni mindent, ami rossz, nyomasztó, és amivel kellemetlen együtt élnünk. A téma bonyolultsága és összetettsége ellenére egy-egy momentum kiragadása és annak filmes feldolgozása nem ördögtől való dolog, kellő fogékonysággal és eredeti ötletekkel csúcsokat lehet döngetni, de ez most elmarad. Jo megszeretteti Marthával az elektronikus zenét, Marthának ellenben nem sikerül meggyűlöltetnie a fiúval a németeket.
