The Night Manager 1. évad – kritika


The Night ManagerThe Night Manager, író: John Le Carré, szereplők: Tom Hiddleston, Hugh Laurie, Olivia Colman, Tom Hollander, Elizabeth Debicki, színes brit akció- és kémdráma, minisorozat, 60 perc, 6 rész, 2016 

A The Night Manager egy kémtörténet, így cseppet sem meglepő módon lesznek benne nagyon titkos dokumentumok, kettős játékot űző ügynökök, korrupt politikusok, hazafias szívvel átitatott szereplők, drámai fordulatok, csinos nők, akik miatt majdnem elbuknak a küldetések és egy adag feszültség, hogy vajon a rossz elnyeri e méltó büntetését, és ha igen, akkor milyen áron. A Hugh Laurie és Tom Hiddleston főszereplésével készült új sorozat a régi jól bevált alapokkal dolgozik meglehetősen igényesen, úgyhogy nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük a színészi játékok mögött meghúzódó viszonylag izgalmas történetet. 

The Night ManagerA BBC 1 és az AMC gondozásában készült minisorozat John Le Carré regényadaptációján nyugszik, ami itthon Éjszakai portás címen jelent meg. Ő az az író, aki a Suszter, szabó, baka, kém mozifilmet is jegyzi, így nem nehéz kitalálni, hogy megint egy gondosan felépített kémdrámáról beszélünk. Az egész történet a maga hat részével tulajdonképpen olyan, mint egy jól elnyújtott mozifilm, amiben kicsit több időt kapunk a karakterépítésre, illetve a feszültség fokozására, mert a játékidőnek köszönhetően egész egyszerűen többször játszhatják ki a készítők a lebukástól való félelem kártyáját, ami az ilyen művekben a feszültségkeltés egyes számú alapkelléke és állandó mozgatórugója.

A történet első jelenetében az egyiptomi Arab Tavasz mértani közepén találjuk magukat Kairóban, ahol Jonathan Pine (Tom Hiddleston) békésen sétál be éppen munkahelyére, egy luxusszállodába, miközben körülötte az utcákon cseppet sem baráti, mind inkább forradalmi a hangulat. A munkáját szinte már bájgúnárként végző Pine-ról hamar kiderül, hogy régen katonaként szolgált, ezért nem olyan könnyű őt pár puskaropogással megijeszteni. Nem is várnak a sztorival a készítők, ugyanis Pine, aki éjjeli portásként dolgozik, megismerkedik egy arab hölggyel, aki teljesen logikátlan módon körülbelül egy nap alatt elcsavarja a fejét és nagyon titkos dokumentumokat ad át főszereplőnknek, amiből kiderül, hogy valaki abból gazdagodik meg a világban, hogy az ilyen forradalmakhoz szolgáltat illegálisan, hihetetlen mennyiségű fegyvert.The Night Manager 2
Természetesen ez az ember lesz a főgonosz, azaz Mr. Roper (Hugh Laurie), aki ugyanazt a szemétkedő karaktert hozza hibátlanul, mint Doktor Houseként, csak most gyógyítás helyett háborúkat árul. Ekkor jön a képbe a londoni Angela Burr nyomozó (Oliva Colman), aki élete karrierjét arra tette föl, hogy a hatóságok kezére keríti Roper-t, így beszervezi éjszakai portásunkat a küldetésbe, melyben az a feladata, hogy épüljön be Roper csapatába és együtt buktassák le a főellenséget. Egy nagy előkészületeket igénylő és izgalmas akció során ez sikerül is természetesen és elindul a játszma, aminek útja korrupt politikusokkal és veszélyes lépésekkel van kikövezve, miközben a néző dolga annyi, hogy izguljon.

The Night ManagerÚgy tűnhet, hogy a történet a maga egyedi megoldásaival nem kínál sok újat, de több dolog is van, ami miatt tényleg kiválóan működik a lerágott csontnak tűnő sztori. Az egyik ilyen a nagyon jól megírt párbeszédek, amihez természetesen az is kell, hogy jól működjön az a közmondásos kémia a szereplők között és ebben brillírozik a sorozat.
Ha Hugh Laurie ijesztgetni akar minket, akkor megremegünk a TV előtt. Ha Tom Hiddleston el akar miket bűvölni, akkor gondolkodás nélkül hagyjuk magunkat. Ugyanez jellemző a nagyon jól megválogatott mellékszereplőkre: ha Mr. Roper aktuális jobb keze, akit Tom Hollander alakít, mond egy poént, akkor hangosan felröhögünk, ha a Hugh Laurie fiatal nőjét alakító Elizabeth Debicki meg akar minket győzni arról, hogy ő az a szexi nő, aki miatt a férfi főszeplőink egymásnak feszülnek, könnyedén megbabonázódunk, akkor is, ha nem egy kifejezetten hosszúhajú, átlagos szépségű nőről beszélünk. Olivia Colman meg pontosan azt a karaktert hozza, amit a Broadchurch-ben már megszoktunk és annyira szerettünk tőle, ahol szintén a nagyszájú, nagyon akaratos nyomozó szerepében tündökölt a maga természetességében. Minden mellékszereplő pont annyira kidolgozott amennyire szükséges, a csodás felvételek és változatos helyszínek pedig abszolút kárpótolnak a néha kicsit meglassuló történetért.

A The Night Manager pontosan az a minisorozat, amiben mindenki a tűzzel játszik és néha félve lessük a képernyőt, hogy kinek hány égési sérülése lesz a végére. Teljes kikapcsolódás és igényes szórakoztatást a megszokott brit recept alapján.

10_8

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Eddie, a sas - kritika
Következő cikk A hét röhögései (132.)

1 Comment

  1. 2016. április 3. vasárnap

    […] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]