Mr. Darcy nem vetkőzik – 1. rész


fokep1b (1)Bár a Büszkeség és balítélet mostanra kultikussá lett tévés adaptációjának gyakorlatilag „kulcsjelenete” Darcy fürdőzése, az eredeti regény híján van az effajta élvezeteknek.

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért egészítették ki ezzel az – első ránézésre öncélú – jelenettel az egyébként szöveghű feldolgozást. A BBC – amely ezzel a sorozattal gyakorlatilag utat tört a XIX. századi romantikus szerzők (Elizabeth Gaskell; a Bronte nővérek; Thomas Hardy) műveinek mozgóképes újraszületésének – szinte kényszeresen ragaszkodott az eredeti regényhez. Lényegében nem hagytak ki egyetlen momentumot sem, és a magyar változat is az eredeti fordítás, Szenczi Miklós munkájának felhasználásával készült. Szóval miért kellett vetkőznie Fitzwilliam Darcynak, ha a könyvben nem teszi? A válasz egyszerű: a néző/olvasó ingerküszöbe jóval feljebb csúszott az elmúlt majd kétszáz évben. A regényben már az kacérságnak számított, ha egy úriember a bálon úgy tüntetett ki figyelmével egy hajadont, hogy egymás után kétszer is táncba hívta. Lássuk be, ennek látványára a nézők, s köztük is az ifjú hölgyek még nem esnek össze a gyönyörűségtől. Emelni kellett a tétet.

Az említett jelenetben, mikor Darcyval véletlenül akad össze hősnőnk, a leendő szerelmes pár mindkét tagja legalábbis saját érzéseivel már tisztában van, így a viszontlátás örömét és zavarát jelképezi a tóból csapzottan, hiányos öltözetben előkerülő fiatalember. Más szóval Austen leírását a rendező a szexin nedves Colin Firth-szel pótolja.

05Arra azonban – bárhogy is keresünk – nem találunk mentséget, hogy miért került bele a filmbe egy olyan rész, ahol Darcy egy kádban tisztálkodik, majd egy olyan, ahol egy mosdótálban pacsázik. Elképesztően tiszta nemessel van dolgunk. Főleg, ha a kor viszonyait nézzük.

Persze ha már ingerküszöb csúszkálásnál tartunk, hogy a sorozat óta 20 év telt el, abból is látszik, hogy ha ma fognának hozzá az alkotók, a földesúr bizonyára csupasz, kidolgozott felsőtesttel szédítené a romantikára vágyó nézőt.

Mert, hogy takarózhatunk itt dramaturgiai okokkal, de lássuk be – ahogy annak idején a szerzőnek – a rendezőnek is az volt az egyedüli célja, hogy a főhős rátaláljon a hősnőre, és mi boldogan sóhajtsunk fel a történet végén. Ezért valószínűleg megdobálnak a Jane Austen hívők, de – minden gyönyörű körmondatával és kedves karakterével együtt – ez mégis csak ponyva. Minőségi. Régi. De ponyva. Aki azt mondja, hogy nem azért akar elveszni a sztoriban, mert vágyik a romantikus beteljesülésre, hanem mert például kíváncsi Lydia jellemfejlődésére, az legalább akkorát kamuzik, mint aki azt állítja, hogy az interjúk miatt vásárolja a nyuszis magazint.

Romantikára szomjazik tehát a Büszkeség és balítélet olvasója; nézője és hallgatója is.

Mert, hogy a regénynek hangoskönyv változata is van. És meghallgatása remek apropót adott arra, hogy sorra vegyem, mely filmekben, könyvekben ruhátlan Darcy. Többek között erről szól a cikk, melynek első részét éppen görgeted magad előtt. Meg egy kicsit többről.

Kezdjük a hangoskönyvvel.

08

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Kiadó: Titis Hangosregény Kiadó

Kiadás éve: 2013

Hossza: 712 perc

Előadja: Györgyi Anna

Felelős szerkesztő: Hajós Erzsébet

Györgyi Anna ezer hangon adja át a történetet. Érintettsége a BBC sorozattal valószínűleg épp annyi segítséget, mint nehézséget jelentett számára. Mint Eliza Bennet magyar hangja, annak idején hat részen keresztül kísérte végig a cselekményt, most azonban minden szereplőt neki kell életre keltenie. És minden szereplő él is. Tudjuk, hogy a hangoskönyv nem rádiójáték, mégis magunk előtt láthatjuk, Bingleyt, Collinst és persze Darcyt. Még ha nem is a habokból előbukkanva.

Mély, kimért hangon szól a színésznő, mikor az utóbbit adja; végtelenül kellemes Jane, az idősebb nővér ábrázolásakor és kényeskedő, ha Mrs. Bennet hangján kell beszélni. Ez azért is nagyon üdítő, mert Szabó Éva szinkronja igazán magasra tette a mércét. Olyannyira, hogy a későbbi mozi változatban is vele javították a karaktert.

Az egyes szereplők megszemélyesítése tulajdonképpen tökéletesre sikerült. Györgyi Anna nem érte be annyival, hogy a férfi karakterek mélyebb tónusban szólnak. Mindegyiknek egyénisége van. Olyan egyéniség, amely pontosan tükrözi a regényben megjelenő szándékot, és amely alapján felelősségre lehet vonni az egyes filmes adaptációkat. De erről majd később.

A történetet hallgatva persze egy idő után elfáradunk a sok bálozástól meg a reménykedő szerelmesek esélylatolgatásától, nem beszélve csalódottságunkról, melyet a talpig felöltözött Mr. Darcy okoz, mégis annyira szórakoztató játékot hallunk, ami tényleg több lett, mint „csak” a regény.

A folytatásban hamarosan olvashattok további filmes feldolgozásokról, regényesített rajongásokról, és még több vetkőző Darcyról.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Welcome to the Real World, Fight Club, Rock...
Következő cikk Wayward Pines 1. évad - kritika