Mr. Darcy nem vetkőzik – 1. rész


fokep1b (1)Bár a Büszkeség és balítélet mostanra kultikussá lett tévés adaptációjának gyakorlatilag „kulcsjelenete” Darcy fürdőzése, az eredeti regény híján van az effajta élvezeteknek.

Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért egészítették ki ezzel az – első ránézésre öncélú – jelenettel az egyébként szöveghű feldolgozást. A BBC – amely ezzel a sorozattal gyakorlatilag utat tört a XIX. századi romantikus szerzők (Elizabeth Gaskell; a Bronte nővérek; Thomas Hardy) műveinek mozgóképes újraszületésének – szinte kényszeresen ragaszkodott az eredeti regényhez. Lényegében nem hagytak ki egyetlen momentumot sem, és a magyar változat is az eredeti fordítás, Szenczi Miklós munkájának felhasználásával készült. Szóval miért kellett vetkőznie Fitzwilliam Darcynak, ha a könyvben nem teszi? A válasz egyszerű: a néző/olvasó ingerküszöbe jóval feljebb csúszott az elmúlt majd kétszáz évben. A regényben már az kacérságnak számított, ha egy úriember a bálon úgy tüntetett ki figyelmével egy hajadont, hogy egymás után kétszer is táncba hívta. Lássuk be, ennek látványára a nézők, s köztük is az ifjú hölgyek még nem esnek össze a gyönyörűségtől. Emelni kellett a tétet.

Az említett jelenetben, mikor Darcyval véletlenül akad össze hősnőnk, a leendő szerelmes pár mindkét tagja legalábbis saját érzéseivel már tisztában van, így a viszontlátás örömét és zavarát jelképezi a tóból csapzottan, hiányos öltözetben előkerülő fiatalember. Más szóval Austen leírását a rendező a szexin nedves Colin Firth-szel pótolja.

05Arra azonban – bárhogy is keresünk – nem találunk mentséget, hogy miért került bele a filmbe egy olyan rész, ahol Darcy egy kádban tisztálkodik, majd egy olyan, ahol egy mosdótálban pacsázik. Elképesztően tiszta nemessel van dolgunk. Főleg, ha a kor viszonyait nézzük.

Persze ha már ingerküszöb csúszkálásnál tartunk, hogy a sorozat óta 20 év telt el, abból is látszik, hogy ha ma fognának hozzá az alkotók, a földesúr bizonyára csupasz, kidolgozott felsőtesttel szédítené a romantikára vágyó nézőt.

Mert, hogy takarózhatunk itt dramaturgiai okokkal, de lássuk be – ahogy annak idején a szerzőnek – a rendezőnek is az volt az egyedüli célja, hogy a főhős rátaláljon a hősnőre, és mi boldogan sóhajtsunk fel a történet végén. Ezért valószínűleg megdobálnak a Jane Austen hívők, de – minden gyönyörű körmondatával és kedves karakterével együtt – ez mégis csak ponyva. Minőségi. Régi. De ponyva. Aki azt mondja, hogy nem azért akar elveszni a sztoriban, mert vágyik a romantikus beteljesülésre, hanem mert például kíváncsi Lydia jellemfejlődésére, az legalább akkorát kamuzik, mint aki azt állítja, hogy az interjúk miatt vásárolja a nyuszis magazint.

Romantikára szomjazik tehát a Büszkeség és balítélet olvasója; nézője és hallgatója is.

Mert, hogy a regénynek hangoskönyv változata is van. És meghallgatása remek apropót adott arra, hogy sorra vegyem, mely filmekben, könyvekben ruhátlan Darcy. Többek között erről szól a cikk, melynek első részét éppen görgeted magad előtt. Meg egy kicsit többről.

Kezdjük a hangoskönyvvel.

08

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Kiadó: Titis Hangosregény Kiadó

Kiadás éve: 2013

Hossza: 712 perc

Előadja: Györgyi Anna

Felelős szerkesztő: Hajós Erzsébet

Györgyi Anna ezer hangon adja át a történetet. Érintettsége a BBC sorozattal valószínűleg épp annyi segítséget, mint nehézséget jelentett számára. Mint Eliza Bennet magyar hangja, annak idején hat részen keresztül kísérte végig a cselekményt, most azonban minden szereplőt neki kell életre keltenie. És minden szereplő él is. Tudjuk, hogy a hangoskönyv nem rádiójáték, mégis magunk előtt láthatjuk, Bingleyt, Collinst és persze Darcyt. Még ha nem is a habokból előbukkanva.

Mély, kimért hangon szól a színésznő, mikor az utóbbit adja; végtelenül kellemes Jane, az idősebb nővér ábrázolásakor és kényeskedő, ha Mrs. Bennet hangján kell beszélni. Ez azért is nagyon üdítő, mert Szabó Éva szinkronja igazán magasra tette a mércét. Olyannyira, hogy a későbbi mozi változatban is vele javították a karaktert.

Az egyes szereplők megszemélyesítése tulajdonképpen tökéletesre sikerült. Györgyi Anna nem érte be annyival, hogy a férfi karakterek mélyebb tónusban szólnak. Mindegyiknek egyénisége van. Olyan egyéniség, amely pontosan tükrözi a regényben megjelenő szándékot, és amely alapján felelősségre lehet vonni az egyes filmes adaptációkat. De erről majd később.

A történetet hallgatva persze egy idő után elfáradunk a sok bálozástól meg a reménykedő szerelmesek esélylatolgatásától, nem beszélve csalódottságunkról, melyet a talpig felöltözött Mr. Darcy okoz, mégis annyira szórakoztató játékot hallunk, ami tényleg több lett, mint „csak” a regény.

A folytatásban hamarosan olvashattok további filmes feldolgozásokról, regényesített rajongásokról, és még több vetkőző Darcyról.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Welcome to the Real World, Fight Club, Rock...
Következő cikk Wayward Pines