A Büszkeség és balítélet esetében legtöbben természetesen a filmes verziókkal találkoztak. A BBC sorozatról már volt szó az előző részben (de nyugi, még lesz), így most kerüljön terítékre a Joe Wright rendezte moziváltozat.
Vizsgálódásunk tárgya jelen cikkben, hogy van-e ruha Darcy-n, avagy nincs. Hát itt van. De ha őszinték akarunk lenni, ezzel mindannyian csak nyertünk. Matthew Macfadyen vizes ingben a tóban?! Kösz nem. Így is valami kárpótlásszerűség gyanánt láthatjuk, ahogy az indokoltnál fedetlenebb mellkassal sétál felénk a réten.
És különben is Matthew Macfadyen, mint Mr. Darcy?! Menj már! A hülye is tudja, hogy csakis Colin Firth-re passzol a jelmez. (Dracyságát azóta több ízben is bizonyította.)
És itt most, esküszöm, nem olyan szubjektív szempontokról beszélek, hogy történetesen tetszik-e Macfadyen vagy sem. Egyébként nem. A gond az, hogy teátrális mű-határozottságával, álságosan megkeményített tekintetével a leghiteltelenebb Darcy, akit csak el tudunk képzelni. Ráadásul időről időre kiesik a szerepéből, és teljesen váratlanul bárgyú mosoly terül szét az arcán.
A korábban említett fürdőzési jelenet tehát ebben a feldolgozásban nem szerepel. Ezt tekinthetjük a BBC-s változattól való elhatárolódásnak is, de tény, hogy a regényben sincs semmi hasonló esemény. Bár mondhatnám, hogy ezt a döntést azért hozta Wright, illetve Deborah Moggach, a forgatókönyvíró, mert a lehetőségekhez mérten mindinkább tartani akarták magukat az eredeti könyvhöz, de ez nem igaz. És nem csak azért, mert azt a bizonyos jelenetet itt sem a leírtakhoz hűen viszik vászonra. Szó szerinti részek váltakoznak szappanoperát idéző jelenetsorokkal.
Ez a következetlenség különben több területen is tetten érhető. Igaz a szereplők tartására (van, aki egy rossz kosztümös film karót nyeltségét idézi, míg egy másik szereplő úgy fetreng a fa tövében, mintha egy romkocsmában lenne); a jelmezekre (akinek nem áll jól a korabeli viselet, annak frizurájából eltüntetik az előnytelen loknikat, ruhájáról elcsalják a jellegzetes szabásvonalakat – erről egyébként korábban itt értekeztem bővebben; valamint a karakterekre. Bingley itt – nemes egyszerűséggel – egy hülye, míg Mr. Bennet karaktere kifejezetten jól sikerült. Jóval hasonlatosabb a könyvbélihez, mint a tévésorozatban megismert figura. A regényben az egyik fő kontraszt Benneték és Darcy világa között, hogy míg az utóbbi kifinomult és jó sorból való, addig az előbbi család sokszor az elvárható viselkedési formákat sem tartja be.
Ez alól pedig nem kivétel a családfő sem. A sorozat egyik hibája, hogy ezt csak szóval adják a néző tudtára, aki meg is lepődik az erre vonatkozó kijelentésen, hiszen korábban semmi kivetnivalót nem találhattunk a férfinek sem megjelenésében, sem magatartásában. Sőt, mindig éreztették, hogy értelemben mennyivel felette áll feleségének és három kisebb leányának. A regény egyértelművé teszi, hogy jellembeli hibái nemtörődömségéből fakadnak, nem ostobaságából, vagy neveletlenségéből. A 2005-ös mozifilmben Donald Sutherlandet épp ezért láthatjuk borostásan, kissé viseltesen.
Ezenkívül más nem írható a film javára a BBC-s verzióval szemben. Ráadásul a vágy, hogy bemutassák az Eliza és Darcy közötti nyilvánvaló feszültséget – amit a mini-sorozatban egy ártatlan vizes fehér inggel oldottak meg – Wright-ékban is élt, hiszen az egyik fontos párbeszédet a főhősök között egy esős kültéri helyszínre tették, ahol jól elnyújtották a nyűglődésüket, majd egy örökkévalóságnak tűnő percig bámultatták őket, azt a téves látszatot keltve, hogy itt most ők épp elepednek a vágytól egy csókért. Darcy épp akkor sértette vérig a lányt, és bár tudvalevő, hogy a gyűlölet egy olyan izgalmas kis érzés, amire később egy szenvedélyes szerelmet lehet építeni, abban a szituációban rémesen izzadságszagú volt a néma pislogások és fújtatások sora.
Darcy-sorozatunk következő részében két egészen elborult, néhol parodisztikus Büszkeség és balítélet feldolgozásról lesz szó. És természetesen vetkőzik egy újabb Darcy, amit majd meg is nézhettek.
